Vége a nyári utazások időszakának, most következnek a
beszámolók. Augusztusban is voltam a Beliczay-szigeten és tettem néhány meglepő
felfedezést. Az első, hogy a tanösvény elejénél lévő telken már kecskék is
vannak. Szívesen vesznek egy kis társaságot és pár szál füvet.
Szintén a bevezető út elején borznyomokat találtam a
sárban! Ezek szerint ez a félénk, emberkerülő állat él a szigeten is. Meglepő,
hogy a házaktól alig 30 méterre ott a nyoma.
 |
| Borznyom |
Megdöbbentő volt, hogy amennyire eddig odafigyeltek a
szigetre, most hatalmas a gaz. Szó szerint embermagas parlagfű erdő nő az út
két oldalán. Egy ennyire védett területen, ahol elvileg figyelnek a
növénygazdálkodásra, erre is futnia kéne. Szerencsémre a Duna közelsége
megmentett és nem kaptam allergiás rohamot, de a látvány akkor is sokkoló volt.
De nem csak a parlagfű, hanem minden más gyom, valamint facsemeték is már-már
helyenként járhatatlanná teszik az utakat.
A vízállás igen alacsony volt, ennek ellenére rengeteg hal
úszott a csatornában, a szokásos siklókkal és békákkal együtt. Valamint végre
itt is találkoztam mocsári teknőssel. Egy másik meglepetés, a trópusi
éghajlatról származó kagylótutaj nevű vízinövény, ami ugyan nagyon szép és
állítólag nem bírja ki a téli fagyokat, gyomként kezdi elborítani a magyar
vizeket. Itt még csak alig pár tő van, de nem tudom, mi lesz jövőre. Egyelőre
szép érdekesség.
 |
| Kagylótutaj |
Számomra a nap másik hatalmas csodája a borz mellett a
rétisasok voltak. A lápnál sétálva vettem észre őket, nagyon magasan köröztek
és mivel a kiáltásukat is hallottam, biztosra meg tudtam határozni őket. Később
is láttam egyet a Duna felett keringeni. A birding.hu adatai alapján gyakran
látni őket a Duna felett, hiszen halakat és vízimadarakra is esznek. Nekem még
sosem sikerült megpillantani őket, szóval ez most nagy élmény volt.:)
 |
| Rétisas |
Idén ugyan mindenhol kevés volt a lepke, de így
augusztusra elkezdték behozni a lemaradást és a szigeten is új fajokkal
találkoztam. Köztük is a nagy fehérsávos lepkével (neptis rivularis), amit
eddig csak Zala megyében láttam és ott is ritkásan.
Hatalmas szerencsémre egy atalanta hernyóval is
gazdagodtam az úton, amit azóta sikerült is kikelteni.:)
 |
| Nagy fehérsávoslepke |
Madárügyben a rétisasokon kívül a seregélyek teljes
hiánya volt meglepő. Eddig egész évben tőlük volt zajos az ártér, most pedig
egy darab sem volt. Ezzel szemben sisegő füzikék egész serege lepte el a
tölgyes részt. Hatalmas csapatot alkottak szén és kék cinkékkel.
A kedvenc kis öblömben ebédelve pedig egy szürke gém
páros szórakoztatott, aki próbáltak úgy kényelmesen elhelyezkedni a fűzfákon,
hogy az ágak ne törjenek le alattuk. Ez nem mindig sikerült nekik. :D Továbbra
is lenyűgöz, hogy egy ekkora madár felszáll a fára, sőt ott is költ.
 | |
| Szürkegém |
Végül a Sulák-patakra is ránéztem, de ott is alig volt
víz. A horgász is csak ült a parton elgondolkozva, hogy hova tűnt a patak.
Aznapi fótók itt megtekinthetőek:
https://plus.google.com/u/0/photos/111162186523703682416/albums/5779111333222586481
