Csácsbozsoki arborétum

 Zalaegerszeg mellett a Csácsi erdő szélén található. Csak hétvégén és ünnepnapokon van nyitva, viszont ingyenes. Nagyon régi elegyes erdő. Változatos, természetes és gyönyörű. Vannak ugyan utak és névtáblák a növényeknek, sőt egy-két épület is felbukkan, de az erdő nagy része teljesen ősi, természetes hatású. 

Van vegyes és van csak fenyves része is, utóbbiból kétféle is. A bejárattól húzódó vörösfenyő rengeteg, főleg a mostani magas vízállás mellett, egy jurakori őserdőt idézett. Fantasztikus színe van a vörösfenyőnek, amíg még zöld. 

 Ebben az arborétumban ugyan folyik fakitermelés a hátsó traktusokban, de mindenhol nagyon öreg és hatalmas fák állnak. A tanösvényt is Ősbükkös tanösvények hívják. Életemben nem láttam még ekkora bükkfákat! Nem tudtam eléggé hátradőlni, hogy felnézzek rájuk. A természetjáró ember az ilyeneket nagy tisztelettel és szeretettel ölelgetni. Én is megtettem.:)

Az arborétumban két tó is található, valamint egy kis patak, ami itt-ott felbukkan, de néha belekanyarog a sűrű növényzetbe és eltűnik szem elől. Az első kis tó igazi boszorkánytó. Kicsit mocsár, békalencsés vize sötét és nem mozdul, a körülötte álló fák meg mintha őríznék. Nagyon hangulatos. A másik tó, vagy inkább tópáros már az erdő szélén, az út mellett, virágos tisztással követve fekszik. Nádszálak, rengeteg szitakötő, vízisikló és az ő ebédjét alkotó milliónyi kis hal látszik benne. Felette pedig egy szürkegém körözött, aki csak arra várt, hogy mi arrébb sétáljunk és lejöhessen végre ebédelni. 

 

Az állatvilág nagyon gazdag, legalábbis, ami a rovarokat illeti. Rengeteg lepke, cincér, szitakötő és furábbnál furább bogár mászkál benne. Madár is volt szép számmal, a sűrű és magas erdő ellenére hangosan énekeltek. Sajnos az egy szem siklón kívül más hüllő vagy kétéltű nem volt és emlőssel sem találkoztunk, pedig biztos vagyok benne, hogy minimum mókusokkal tele van ez az erdő. Virágtéren is nagyon változatos az arborétum, és nem csak a beültetett rododendronok gyönyörűek, hanem a sokféle erdei vadvirág.

díszes tarkalepke

Sajnos nem volt időnk mindent bejárni, pedig nem nagy a terület, de majd visszatérek és felfedezem a titokzatos fenyvest is, amibe most épphogy csak belestem.

A többi Kehidán, a Kis-Balatonnál és az arborétumban készült fotó itt található:

https://plus.google.com/photos/111162186523703682416/albums/5881252335870755281?authkey=CIGsouDx_vWiEw

Gyurgyalagos akácos

 

Kehidán mindig találok valami újat. Most megtudtam, hogy a falu határában gyurgyalagtelep található. A Deák-kút felé vezető úton egy kis beugróban laknak az év madarai, valamint tovább még vagy 100 méteren keresztül az út falában. 

gyurgyalagtelep

 A földúton meglepően nagy volt a forgalom. A madarak mindig megvárták, amíg elmennek az autók és csak azután tértek vissza a fészkekhez. Hogy mégis hogyan tudnak itt így költeni a zavarás ellenére, az rejtély számomra. Vagy fél órán át néztem, ahogy cikáznak körülöttem a gyurgyalagok. Ahogy siklanak és átsüt rajtuk a fény, mindig papírsárkányok jutnak róluk eszembe. Amilyen gyorsak, alulról nem tudtam lefotózni őket, csak egy fán ülő példány hagyta magát lencsevégre kapni.

gyurgyalag

 Az úton továbbhaladva egy fantasztikus erdőt fedeztem fel. Homokos talajon laza akácos, sűrű aljnövényzettel, eldugott hétvégi házakkal, gyümölcsösökkel és néha fantasztikus kilátással a környék dombjaira, ugyanis ekkora már igen magasan jártam.

Citromsármányok és erdei pintyek énekeltek, a sokszínű virágokon pedig tőrösmolyok kergetőztek. 

pompás tőrösmoly

citromsármány

Újabb mesés helyszín, amitől ez a táj kivételesnek mondható.:)

 

A többi fényképet, ami ezen az eseménydús hétvégén készült Kehidán, a Kis-Balatonnál, valamint a következő bejegyzés szereplőjében, a Csácsbozsoki arborétumban, itt megnézhetitek:

https://plus.google.com/photos/111162186523703682416/albums/5881252335870755281?authkey=CIGsouDx_vWiEw