Madáretető webkamera

Ha valakinek nincs lehetősége otthoni etetőben gyönyörködnie, az MME honlapján több madáretetőt is nyomonkövethet a tél folyamán. A felhasználókat meg is kérték arra, hogy, ha az adott etetőnél még fel nem sorolt madárfaj bukkan fel, azt képpel együtt jelentsék. Így én most fél órája itt ülök a gép előtt, ujjamat a printscreen gombon tartva.XD
Ezt nézem éppen:
http://mme.hu/madaretetokamera/kamera4.php

Budapesti Állatkert - Varázshegy

A Varázshegy nevű komplexumot nem rég adták át az Állatkertben. A Nagy Szikla belsejét alakították át egy nagyon modern, interaktív, gyerekközpontú játszva tanuló oktatóközponttá. Legalábbis valószínűleg ezt szerették volna. De nem sikerült. Hatalmas csalódás volt a számomra. Elmondom miért.

Kezdjük az infrastruktúrával és hasonlókkal. A Nagy Sziklán lévő ösvény ilyen dinoszauruszos koncepciójúra lett kialakítva, amivel még nincs bajom. Műanyag őslények és hasonlók. Az út ki is van táblázva, hogy merre van az új látványosság. A bejárat megtalálása már némi nehézségbe ütközik. Lobogók, táblák és egy ősmadár mutatja az utat, ami aztán egy sziklafalba torkollik. Ahol három egyforma fa ajtó van, mind felirat nélkül. Talán ezzel mutatják be a természetes kiválasztódást. A középső ajtó mellett két tábla áll, egy mézeskalács büfé feliratú, a kínálattal és egy Varázshegy nyitva tartás. De bejárat felirat sehol. Egy tanácstalan családdal bepróbálkoztunk az említett nyílászárón és juhé, tényleg az volt az. Na, ha már építek egy hipermodern komplexumot, akkor az ajtó is lehetne egyértelmű és passzoló, nem egy hatvanéves, nehezen nyíló falap, amin egy ember fér be egyszerre. Amúgy is utálom az állatkerti ajtókat, mert nagyon nehezen nyílnak és gyerekek egyedül be sem tudnak menni rajtuk.

Na, miután beküzdöttem magam és a felgyűrődött, koszos gumiszőnyegen és a fotocellás ajtón is túljutottam, megérkeztem az előcsarnokba. Ami tele van oszlopokkal és olyan kicsi, hogy egy osztály be sem férne el benne. A falon egy visszafelé járó óra van meg egy monitor, amin videók mennek. Utóbbi előtt egy család ült, istentudja honnan szerzett kissámlikon. Se egy térkép, se egy infópult, se egy pad. Nagyon szürreális volt. Balra valami büfé, jobbra értékmegőrző, WC, meg valami ruhatárpult, aminél nem volt senki. Ugyanis a ruhatár az emeleten van. Na ne. Lent csak egy babakocsitároló van, amit nem őriz senki. Külön megemlíteném, hogy a WC-ben sár, szétfröcskölt víz és wcpapír darabok lepték el a földet, nem volt használható papír, se kéztörlő, se szappan, se gyerekmagasságú mosdókagyló. Felháborító. Ja, és az volt az egyetlen mellékhelyiség az épületben. Ezeknek az állatkert mindig is szűkében volt valamiért.

A ruhatárat nem vettem igénybe, de találkoztam vele, mert van mellette más is. Egy életveszélyes betonlépcső – sötét, éles szegélyű, nagy fokokkal, tipikus gyerekbarát ugyebár - és egy keskeny folyosó vezet egy lépcsős padlójú kaotikus ruhaállvány erdőhöz, ahol a földön ülve anyukák beszélgetnek, meg valami bemutatótér is van. Hogy ki és milyen rendszerben működteti a ruhatárat, az nem derült ki.

Mint mondtam az előcsarnokban nincs igazán térkép. A csarnok és az első bemutató folyosó közötti ajtófélfán van egy A4-es ábra, amit tíz perc alatt sikerül is értelmeznem. Ez elvileg megmutatja, hogy mit hogyan érhetsz el, de elég rossz.

A bemutatótermeket úgy jellemezném, hogy a Csodák Palotája a Természettudományi Múzeumban. Mivel ez egy állatkert, nincs eredeti csontvázuk, vagy preparátumuk, ezért mindent undorító műanyagfigurák helyettesítenek. Néhol élő állatokkal variálva. Az egész annyira gagyi és elavult, hogy az szánalmas.

Valamint ennyi hisztiző, sikoltozó gyereket! A tipikus mai családi életkép. Szülők elviszik valahova gyereket, aztán már rá se néznek. A Varázshegyben az lett volna a lényeg, hogy a szülők a gyerekkel felfedezik az egészet és együtt tanulnak. Na, ezt pontosan kettő családnak sikerült megugrania.

A bemutatótermek azon kívül, hogy nem túl érdekesek, számomra értelmetlenek is voltak. Az egész egy Időalagúttal kezdődik, ahol rajzokon megnézheted, hogy milyen földtörténeti korszakban, milyen állatok éltek és végül hogyan alakult ki az ember. A folyosó legvégébe kevés ember jutott el, mert sötét és nem arra vezet a fő haladási irány, pedig itt legalább volt két érdekes dolog. Nem tudom hogyan hívják az ilyen képet, de vannak az olyan hologramos szerű fotók, amikor, ha más-más szögből nézed, más jelenik meg rajta. Na, itt volt egy üzletember profilja, ami egy másik szögből egy neandervölgyi ember volt, hogy hogyan nézne ki, ha ma élne. Valamint egy bura alatt bele lehetett hallgatni az ősember zenéjébe. Ez a folyosó ennyit tudott és csak az emberszabású koponyás voltak eredetiek, meg a törzsi maszkok.

Innen jutott az ember egy nagy csarnokba, ami igazán katyvasz volt. Egyrészt borzasztóan nem tetszett, hogy minden termet csak ebből a nagyból kiindulva és visszatérve nézhettél meg és minden folyosón hatszor kellett átsétálni, ha mindent meg akartál nézni.

Ebben a nagy csarnokban volt aztán minden. Mindenféle fizikai próba, hogy erősebb vagy-e egy hangyánál, meg jégkorszaki állatok bemutatása, meg egy mackósarok, meg egy üres lepkeröpde. Talán a természet csodáit akarta bemutatni, de a koncepció számomra kicsit érthetetlen volt.

És most említeném meg a legfelháborítóbb dolgot. Ez elvileg egy gyerekeknek szánt komplexum. Akkor miért olyan magas minden pult, hogy én alig érem fel?O.o Sehol egy fellépő vagy sámli. A legtöbb kipróbálható vagy megnézhető dolog felnőtt magasságban volt. Miért? Valamint minden táblán 10-es betüméretű kisregények. A gyereket nem érdekli a leírás, a szülő, akinek meg fel kéne olvasnia, magasról tesz az egészre.

Ebben a nagy csarnokban négy dolog volt számomra érdekes. Egyrészt volt kiállítva 4 fagolyó más-más fából és egy kötélen felhúzva ki lehetett próbálni, melyik milyen nehéz. A többi jó rész élő állatos dolog volt. Voltak plexi csőrendszerben bemutatott csupasz turkálók (szőrtelen földikutyaszerűség), amiket még sosem láttam élőben és nagyon érdekesek voltak. Valamint volt egy csukaféle, ami harcsának nézett ki, de gyönyörű volt és olyat akarok. Meg valamiért volt ott egy cuki cickány-egér keverék szerű állatka. A kipróbálható dolgok közül néhányra rá sem jöttem, hogy mire jók.^^”

Innen nyílt valami terem egy óriás bálnával, de az zárva volt egy rendezvény miatt. Így átmentem egy kolóniában élő állatokat bemutató részbe. Itt voltak plexicsőben élő, tehát minden élethelyzetben megfigyelhető levélvágó hangyák, amik nagyon érdekes voltak, meg egy frigó, amiben csótányok meg legyek laktak.XD Volt egy állati érzékszerves terem hő- és infrakamerával meg két, szintén hologramos képpel, hogy mit lát egy adott tájképbből egy kutya meg egy légy.

Volt valami tengeri terem, ahol VÉGRE simogathattam ráját! Imádom a rájákat és még sosem sikerült hozzájuk érni, mert olyan mélyen volt a medence. Itt végre elértem egy bazi nagy példányt. Hát nagyon fura érzés. Ilyen bársonyos vagy selymes gumiszerű, egyáltalán nem olyan, mint egy hal bőre.:) Meg itt voltak kúszógébek, ami szintén kuriózum és örültem nekik. Átrakták ide a medúzákat meg egy csikóhalat is. Mint később megtudtam, a világviszonylatban is menőnek számító, hatalmas beruházású és valóban jól sikerült akváriumot átrendezik édesvízire és már a fele ki is van pakolva. Valamint a rovaros részleg nagy részét is a Varázshegybe költöztették. Hát, hogy ennek mi értelme volt? Ide csak gyerekkel jönnek be emberek, az átlag látogatónak ezek az állatok teljesen kimaradnak majd.:/

Volt egy nagyon ijesztő emelet, a Parányok világa. Ahol óriásira felnagyított rovardarabok voltak meg egy embermagas orr, műanyag mikrobákkal. O.o Hát borzasztó volt.

Az egyetlen igazán értelmes terem a ruhatár mögé eldugott Darwin laboratóriuma volt. Itt mikroszkópban lehetett megnézni egy csomó állati mintát, meg szekrényből kipakolni csontokat és volt egy feladatlap, amit ki lehetett tölteni a labor használatával. Utóbbit egy lelkes apuka és két csemetéje művelte éppen, öröm volt nézni.:)

A ruhatár felé menet voltak Tapi-zoo feliratú oszlopok, amiben benyúlva különböző textúrájú anyagok voltak, de semmi nem volt ráírva, hogy mi is az, amit fogsz éppen.

A csillagásztoronyba, amibe csak lift vezetett fel, már fel se mentem. Valamint van egy 3D mozis nagyterem, ami nem érdekelt.

Szóval egy borzasztó nagy csalódás az egész. Nagyon felfújták, sokat és hosszasan költöttek rá, megszüntettek miatta régi jó bemutatóhelyeket és csak egy már új korában is 20 évvel elmaradott, használhatatlan káosz lett belőle. Nagyon szomorú. Nem ajánlom senkinek a helyet, még a gyerekesek is jobban járnak az állatkert többi részével.

Kustánszegi tó

A kustánszegi tóhoz két kilátó érintésével jutottunk. Először megnéztük a zalaegerszegi tv-tornyot, de csak alulról, mert zárva volt. A környező erdő viszont meseszép.

Utána pedig felmentünk a Kandikóra, ami a Göcsej legmagasabb pontja (302 m). Itt található egy nagyon abszurd építmény, ami a Geodéziai és Térképészeti Vállalat által emelt geodéziai mérőtorony. Olyan, mint egy rakétakilövő állomás, ferde, egy parlag közepén van, tőle 20 méterre pedig kifeszítve egy kötél két bot között, hogy idegeneknek belépni tilos, pedig azon kívül ott mész be, ahol csak akarsz. XD És mindemellett zárva van és ráírták, hogy életveszélyes, pedig mindenhol az olvasható róla, hogy kilátóként is funkcionális és jajjdeklassz.

Na, ezután mentünk a tóhoz. Ez egy horgász és fürdőtó is, nagyon helyes üdülőövezettel, szép faházakkal. Az egész nagyon tisztán és rendben tartott és akkora a csend (gondolom nyaraló idényben nem), hogy a saját lépteiden, meg egy-két madáron kívül mást nem hallasz. Pici strand, stégek és a körsétaút elején, a parkolóban, tábla a hely állatvilágáról. Pirospont.:)

A környék elegyes erdős, nyírfás, fenyves, és mivel kicsit magasabban van, párás és hegyi jellegű. Ebből és a sokféle fából adódott az a rengeteg gomba. Én ennyi gombát és ennyi félét még életemben nem láttam egyszerre. Úgy kellet kerülgetni, nehogy letapossuk és néhol nem látszott tőlük a fű. Ilyenkor sajnálom, hogy annyira analfabéta vagyok hozzájuk, és sehogy sem tudom megtanulni a határozásukat.

Voltak komplett boszorkánykörök, meg jujjpiros viaszos gombák, meg galócák, meg egy nagyon szép sárgaszegélyű, amit a neten töltött hosszas kutatás után sem tudtam meghatározni, de nagyon tetszik.

Én csak a két galócát tudom meghatározni, így, ha valaki a fotókon látható többi gomba közül bármelyiket felismeri, szóljon! Köszönöm.

 

Madárilag három tőkésréce és két kis vöcsök volt látható a vízen. A fenyőkön csuszkák és cinkék ugráltak. A levegőben pedig egy izgalmas jelenet: egy karvaly szekált egy hollót érthetetlen okokból. Szegény holló, aki meg amúgy háromszor/négyszer nagyobb a karvalynál, csak repkedett értetlenül, de nem támadott vissza.

Szóval klassz hely, és visszajönnék nyáron is, hogy fürödjek és rendesen körbesétáljam, mert most egy szakaszon a magas gaztól nem igazán lehetett közlekedni.

Gombák és egyéb fotók a helyről: 

Kilátók 

Fotók tóról és gombákról 

Kehida - Kenderikék, károgás, köd

Évente egyszer-kétszer eljutok Kehidára és most sikerült kifogni egy nagyon szép októberi hétvégét. Egy jó hosszú Kis-Balaton séta, rengeteg gomba és kanyargós utak a világvégén. Pont ez kell a dolgozónak.

Az apartman környéke nem változott. A rókának most csak a nyomát láttuk, de az egerészölyvek szorgalmasan köröztek a fejünk felett, a varjak pedig nagy élvezettel fürödtek a tócsákban. Lépten-nyomon kis pöfeteggomba telepekbe botlottam, valamint valami sárgásabb is nőtt az út szélén, de annyira nem értek a gombákhoz, hogy örülök, ha a galócát felismerem.

A bicikliút melletti nádas is változatlan. A termálpatak partján most hatalmas mező áll, vadlessel, az út mellett pedig embermagas nádasos és bodzás, amiből kihallatszik ezernyi állat motozása, valamint néhol egy-egy kis ér csobogása.

A kenderikék és citromsármányok megint megszállták a környéket, többféle cinke, füzike és pár vörösbegy társaságában. És életemben először láttam ötvenfős barázdabillegető csapatot. Nagyon szórakoztatóak, mert többet veszekedtek, mint ettek. Nem is értem, hogyan tudnak csapatban vándorolni. A bicikliút annyira nyugodt hely, hogy egy fácán véletlenül pont elém repült le az aszfaltra, majd fejvesztve bemenekült a susnyába. A legnagyobb fa tövében megint visongtak a fiatal karvalyok, de látni most sem lehetett őket, csak zengett tőlük a nádas.

A termálpatak környéke még mindig lenyűgöz. Mivel a forrás mellett télen is meleg van, decemberben is tücskök ciripelnek és zöldell benne a gyékény. A meder alján pedig zuzmóhoz hasonló foltok nőnek a víz alatt. Ha az ember téli reggel kimegy a nádashoz, a meleg víztől az egész gőzölög, ami nagyon szürreális egy látvány.

Ugyanettől a melegtől és a rovarállománytól itt marad egy csomó olyan madár, aminek télen el kellene vándorolnia. Vagy egyes fajok ősszel is bátran nekiállhatnak költeni, mert van mivel etetni a csemetéket. Jó lenne egyszer hosszabb időt kutatással itt tölteni és megnézni hogyan hat a termálvíz az egyes fajok életmódjára.

Fotók itt: Google+ album

Kis-Balaton októberben

Kehidai hosszú hétvégénk egyik programja egy Kis-Balaton séta volt, amire már nagyon régóta készültem és tényleg fantasztikusan sikerült.:)

A sétát a balatonhídvégi zsilipektől kezdtük reggel és a főút túloldalán lévő töltésen zártuk délután. A part mentén egy csatorna halad, ami igazából a Zala folyó egy része. Két partján bicikli és sétaút húzódik. Mi a belsőn mentünk végig, mert amellett szebb a táj. A külső ugyan a Kis-Balaton partján megy, de a magas nádastól semmi sem látszik a vízből.

Az út legjobb része a legeleje és a legvége. Az elején a zsiliprendszer különböző részeire felmászva a nádast és a tórészleteket többféle szögből és takarásból csodálhatjuk. Az őrház után pedig egy kis favár is található, ami madárlesként szolgál. Útközben három út is indul be a nádasba, ami sajnos csak madarászok által látogatható, de egyszer ide is bejutok szerintem.:)

A bicikliút annyira nem volt izgalmas és érdekes módon a csatornában semmi állat nem volt, de a táj gyönyörű és megnyugtató, és így is akad sok látnivaló. Meg egy csinos kis fatorony, amiről jól körbe lehet nézni.:)

A tavon seregnyi vadlúd tanyázott. A Madártávlat erre vonatkozó száma alapján határozva vetési és nyári ludat is láttam. És, ha belegondolok, hogy egyrészt nem is fő vonulási szezonban mentünk, valamint ez csak a töredéke annak a mennyiségnek, ami mondjuk száz éve volt látható a tavon! Nekem ez is több ezer madárnak tűnt. 

A vadludak mellett bütykös hattyúk, szárcsák, tőkés récék és kendermagos récék voltak nagy számban. Utóbbiakat is most tanultam meg meghatározni. Nagyon aranyosan füttyögnek egymásnak egyébként. A fentiek mellett a kis vöcsök és a búbos vöcsök volt gyakori, valamint mindenfelé kárókatonák rikoltoztak. Egyetlenegy vízityúkkal is találkoztunk. Gémfélékből a nagy kócsag tűnt fel mindenütt, gyakran még az útra is kijött elénk. Valamint egy darab árva szürkegém ácsorgott a nádas szélén.

Nagyon szép ragadozómadarakkal is találkoztunk. Egerészölyv hadak, rétihéják, két rétisas, egy kabasólyom és két még határozás alatt álló kisebb sas féle is megörvendeztetett.

A nádasban főleg cinkék bújtak meg, némi füzikével tarkítva, de egyszer egy nagy őrgébics is megmutatta magát.

Sokan úgy vélik, kijelölt aszfaltúton túrázni maga a dögunalom. Ezek az emberek nem néznek lefelé. A tiszta kiránduló utakat rengeteg érdekes rovar és csiga keresztezi. Valami fura, nünükeszerű dolgok éppen most rajzottak és nagy igyekezettel kerülgettük őket. Több hernyóval is találkoztunk, akik valószínűleg éppen alvóhelyet kerestek az út szélén. 

Valószínűleg kevés ember találna örülnivalót a dologban, de mi, amíg a hazaszállító „taxinkra” vártunk, nagyon jól elszórakoztunk egy kis patkány ebédkeresésében. Amíg a természetes élőhelyén bukkan fel ez az állat, addig semmi bajom sincs vele, sőt, szerintem kifejezetten aranyos.

Fotók a beszámolóhoz itt találhatóak: Google+ album

Add vissza a patkányomat!

Múltkor a Sulák-pataknál sétálgatva, délután fél kettőkor, az egyik földúton átfutott előttem egy kis barna valami. Odamentem megnézni, és akkor láttam ám, hogy az illető siettében elejtett egy döglött patkányt. Meg akartam nézni a prédát, de ekkor visszajött térte a tulaj. Egy menyét feje bukkant ki a szederbokorból és meglepetten nézett rám. Ezután egy érdekes játékba kezdtünk. Ő hol itt, hol ott bukkant ki a gazból, hogy megközelítse és visszaszerezze a patkányát, én meg igyekeztem mindeközben őt lefényképezni. A menyét, a maga huszonpár centijével felágaskodva és félelmetes kaffogásával próbált engem elriasztani. Egy perc után megszántam szegényt és hátrébbléptem. A menyét gyorsan felkapta a patkányt, ami alig volt kisebb, mint ő, és elfutott vele. 

Életemben először láttam menyétet, és nagyon boldog vagyok, hogy végre találkoztam vele. Ez a legkisebb menyétféle Magyarországon és szegény annyira apró, hogy még a hermelin is vadászik rá. Ennek ellenére képes volt elfogni egy patkányt, aztán volt olyan bátor, hogy visszajött érte. Örülök, hogy az idei Állatok világnapja alkalmából védetté nyilvánították. Megérdemli.:)

Rétisas, borz és erdőnyi parlagfű

Vége a nyári utazások időszakának, most következnek a beszámolók. Augusztusban is voltam a Beliczay-szigeten és tettem néhány meglepő felfedezést. Az első, hogy a tanösvény elejénél lévő telken már kecskék is vannak. Szívesen vesznek egy kis társaságot és pár szál füvet.

Szintén a bevezető út elején borznyomokat találtam a sárban! Ezek szerint ez a félénk, emberkerülő állat él a szigeten is. Meglepő, hogy a házaktól alig 30 méterre ott a nyoma.

Borznyom

 Megdöbbentő volt, hogy amennyire eddig odafigyeltek a szigetre, most hatalmas a gaz. Szó szerint embermagas parlagfű erdő nő az út két oldalán. Egy ennyire védett területen, ahol elvileg figyelnek a növénygazdálkodásra, erre is futnia kéne. Szerencsémre a Duna közelsége megmentett és nem kaptam allergiás rohamot, de a látvány akkor is sokkoló volt. De nem csak a parlagfű, hanem minden más gyom, valamint facsemeték is már-már helyenként járhatatlanná teszik az utakat.

A vízállás igen alacsony volt, ennek ellenére rengeteg hal úszott a csatornában, a szokásos siklókkal és békákkal együtt. Valamint végre itt is találkoztam mocsári teknőssel. Egy másik meglepetés, a trópusi éghajlatról származó kagylótutaj nevű vízinövény, ami ugyan nagyon szép és állítólag nem bírja ki a téli fagyokat, gyomként kezdi elborítani a magyar vizeket. Itt még csak alig pár tő van, de nem tudom, mi lesz jövőre. Egyelőre szép érdekesség.

Kagylótutaj

 Számomra a nap másik hatalmas csodája a borz mellett a rétisasok voltak. A lápnál sétálva vettem észre őket, nagyon magasan köröztek és mivel a kiáltásukat is hallottam, biztosra meg tudtam határozni őket. Később is láttam egyet a Duna felett keringeni. A birding.hu adatai alapján gyakran látni őket a Duna felett, hiszen halakat és vízimadarakra is esznek. Nekem még sosem sikerült megpillantani őket, szóval ez most nagy élmény volt.:)

Rétisas

 Idén ugyan mindenhol kevés volt a lepke, de így augusztusra elkezdték behozni a lemaradást és a szigeten is új fajokkal találkoztam. Köztük is a nagy fehérsávos lepkével (neptis rivularis), amit eddig csak Zala megyében láttam és ott is ritkásan.

Hatalmas szerencsémre egy atalanta hernyóval is gazdagodtam az úton, amit azóta sikerült is kikelteni.:)

Nagy fehérsávoslepke

  Madárügyben a rétisasokon kívül a seregélyek teljes hiánya volt meglepő. Eddig egész évben tőlük volt zajos az ártér, most pedig egy darab sem volt. Ezzel szemben sisegő füzikék egész serege lepte el a tölgyes részt. Hatalmas csapatot alkottak szén és kék cinkékkel.

A kedvenc kis öblömben ebédelve pedig egy szürke gém páros szórakoztatott, aki próbáltak úgy kényelmesen elhelyezkedni a fűzfákon, hogy az ágak ne törjenek le alattuk. Ez nem mindig sikerült nekik. :D Továbbra is lenyűgöz, hogy egy ekkora madár felszáll a fára, sőt ott is költ.

Szürkegém

 

 Végül a Sulák-patakra is ránéztem, de ott is alig volt víz. A horgász is csak ült a parton elgondolkozva, hogy hova tűnt a patak.

Aznapi fótók itt megtekinthetőek: 

https://plus.google.com/u/0/photos/111162186523703682416/albums/5779111333222586481