Első lepkék – Kivel találkozhatunk ilyenkor?

Vasárnap találkoztam idei első lepkémmel, egy vöröscsíkos törpearaszolóval. Frissen kikelt példány, látszik az élénk színeiből. Érdekes, hogy idén egy éjszakai faj az első, amit látok.

Vöröscsíkos törpearaszoló

Ma, csütörtökön, már egy kacsafarkú szender aludt a falon és egy atalantalepke is átsuhant a kerten. A nappali lepkék közül sok áttelel, padlásokon, kamrákban, deszkák réseiben, és az első napos, télbúcsúztató napokon megjelennek. A télire bebábozódó fajok közül pedig több szintén már ilyen korán kibújik, pedig még azt gondolnánk, nincs is mit ennie a lepkéknek. Sok nem is eszik, csak párosodik már, de igazából már ilyenkor is sok virágot találnak. Legalábbis a mi kertünkben biztos.:)

 

Áttelelni nem csak lepke vagy báb alakban tudnak a lepkék, hanem egyes fajok hernyó vagy pete alakban teszik ezt. Tüzelőnek bevitt fából is nagy valószínűséggel jöhet elő telelni elbújt hernyó, sok más egyéb rovarral együtt. Egyes hernyók annyira nem bújnak el, hogy még csak el sem ássák magukat, csak elrejtőznek a tápnövényük tövénél a levelek alá, és melegebb napokon onnan táplálkoznak. Ilyen például a sárgafűbaglyok hernyója is.

Egy akrobatikus kis sárgafűbagoly hernyó

Télutón több olyan lepkével is találkozhatunk, amelyik vándorúton van, és évközben máskor nem is pillantjuk meg az adott környéken. Az akár tél közepén is felbukkanó kacsafarkú szenderek is ilyenek. Elsőre kolibrinek is nézhetné az ember, de, ha sikerül pihenő pózban találkoznunk vele, már egyértelmű miről/kiről is van szó. Ebben a lepkében a kedvencem a szenderekre jellemző plüssfigurafej és a szinte emberi szemei.:)

Az egyik leggyakoribb és legkorábbi tarkalepke az atalanta. Télen összecsukva, száraz levélnek álcázva magát pihen valahol, de tartós plusz fokokra előbújik napozni. 

Atalanta lepke

Egy másik korai tarkalepke a nappali pávaszem. Talán a legismertebb hazai lepkefajunk. Nem csoda, hiszen nagyon feltűnő és gyönyörű jelenség, valamint könnyen felismerhető. Összecsukva ő még inkább egy levélre emlékeztet, mint az atalanta.

Nappali pávaszem

Szintén ilyenkor kerülnek elő a gyors és hatalmas citromlepkék. Zöldes-sárga, levél alakú szárnyuk igen megtévesztő, ha leülnek, de reptében egyértelműen felismerhető faj.

 

Citromlepke

Egy másik sárga lepke, a sáfránylepke, amely ilyenkor és ősszel vándorol, és bár sok helyen egész évben jelen van és gyakori, egyes területeken csak ilyenkor látni. Nagyon ritkán és rövid ideig ül le és ilyenkor sem nyitja ki a szárnyait, mint akinek valami takargatnivalója van.:) Több, nagyon hasonló, sárga lepkefajunk van, amiket nagyon nehéz elkülöníteni egymástól (bevallom, még nekem se nagyon megy), de a sáfránylepke közülük a leggyakoribb.

Sáfránylepke

Azok a fajok, amik a legtöbb embernek elsőre eszébe jutnak a lepke szó hallatán, a kisebb fehérlepkék, mint a répalepke vagy a káposztalepke, valamint a boglárkalepkék és fecskefarkú lepke, majd csak jóval a fent felsorolt fajok után jelennek meg.

Az első csillagvirág

Állítólag már jön a tavasz. A kis csillagvirág is így gondolja, amit a Beliczay-szigeten fotóztam kedden. A termálvíz patakja gőzölgött a pár fokos hidegben, a partján pedig ott lilult a kis növényke. A vízben apró halak raja úszott. Békát most nem láttam, de decemberben még voltak.

Ilyenkor télen igazán feltűnő a fafajok közti különbség. A nyárak virítóan fehérek, a tölgyek sötétbarnák, a fűzek pedig szürkésbarnák. Igazi ártéri szivárványt alkotnak a növények néhol, a fák meg a száraz és a zöld nád.

A megritkított parti részen egy tyúkhúr szőnyeg zöldell, ami nemsokára ezernyi csillag és hóvirágnak, később pedig salátaboglárkának ad majd otthont.

A hullámtörőknél hódrágást találtunk, ami igazán szenzációs hír. Bővebben írtam róla az előző bejegyzésben.

A kercerécék még mindig itt korzóznak, a fákon pedig csattognak a fenyőrigók, de más téli vendég még mindig nem érkezett. Talán idén már nem is fog. Hiszen mindjárt itt a tavasz.

Az összes fotó itt található: Fényképek

Hódrágta Dunapart

Kedden sétáltam kis családommal a Beliczay-szigeten. Mivel tavaly megritkították a hullámtörőknél az erdőt, szép rálátás nyílt az öblökre. És a hódrágásokra. Észrevettünk ugyanis két, klasszikusan, homokóraformán széjjelrágott fát. Később a fotókon észrevettem, hogy közvetlenül a fa alatt egy üreg bejáratának tűnő lyuk is látható.

Sajnos nem tudtuk közelebbről megnézni, mert fagyott és szügyigérően sáros volt minden. 

 Sőt, megnéztem a decemberben készült fotókat erről a szakaszról és már akkor is meg voltak rágva a fák, csak nem ennyire, ezért nem vettem eddig észre.

Délebbre a part mentén, szintén decemberben, már találtam egy nagyon furán megrágott ágat. Utánakerestem az egésznek és nagyon valószínű, hogy az is hódmunka.

Átböngésztem a szakirodalmat és az internetet, és ezek szerint lehet itt Érdnél hód. Az európai hódok nem építenek gátakat és várat is csak a családok. Inkább partfalba vájt üregekben laknak, aminek a bejárata a víz alatt van.

Írtam a Duna-Ipoly Nemzeti Parknak, hogy ők mit tudnak az itteni hód tevékenységről, remélem, válaszolnak valami bíztatót. A hód nagyon félénk és főleg éjszakai állat, de nagyon fogok igyekezni, hogy lencsevégre kapjam, elvégre már 2 hónapja itt lakik, szóval hátha marad is.