Xeno-Canto madárhang gyűjtemény

A Xeno-Canto a világ minden tájáról származó madárhangok hatalmas gyűjteménye. Kereshetünk benne latin és angol fajnév alapján is. A pontos fajegyezés mellett azt is kiadja a kereső, ha az adott fajt utánzó másik madár hangja lett rögzítve.

A felvételek mellett szerepel a madár kora és neme, valamint a madárdal típusa, hogy például ez ének, vagy vészjelzés, vagy esetleg az éhes fiókák hangja. A hangot rögzítő madarász neve mellett a felvétel helyszíne, madártól való távolsága, valamint a megjegyzés rovatban a háttérben hallatszó egyéb zajok vagy körülmények is olvashatóak.

Minden felvétel az oldalon könnyen lejátszható, de azonnal le is menthető.

Regisztráció után bárki tölthet fel madárhangokat, amiket a moderátorok el is bírálnak, hogy mennyire helyesen lett meghatározva.

A fórumban pedig lehetőség van azonosítatlan madárhangokhoz segítséget kérni a szakemberektől.

A honlapon ezen kívül még található madárdal határozó, segédanyag és programok hangrögzítéshez, a felvételek alapján előfordulási statisztikák és térképek, valamint érdekes cikkek az egyes fajokról.

Szerintem ez a neten található legjobb és legteljesebb oldal a témában és csak ajánlani tudom mindenkinek.

Link: http://www.xeno-canto.org/

Kerecsen sólyom webkamera

A MAVIR és a Bükki Nemzetipark felszereltek egy sólyomfészket, aminek lakóit 24 órában lehet most már figyelni. Este infrával vannak megvilágítva, amit a madarak nem érzékelnek, mi viszont láthatjuk tőle őket.^^ Van távolabbi és ráközelítős nézet is.
A honlap és az adás is nagyon jó minőségű, tessék gyönyörködni!:)
http://sakerlife2.mme.hu/hu/content/webcam-1

Cinkeodú és egyéb próbálkozásaink

Még tavaly nyáron helyeztünk ki egy cinkeodút a kertbe. A méreteket és a kialakítást megnéztem szakkönyvből, apukám pedig legyártotta. Sajnos nem akasztós, hanem a törzsre drótozott kivitel, de mivel alacsonyan van, székről bele lehet fotózni és takarítani is tudom. Kb. 170 cm magasra raktuk egy gyümölcsfa törzsére. Azért került ilyen alacsonyra, mert nem volt több alkalmas ág, amit mi is könnyebben elérhettünk volna. 

Az akkori idényben már csak hangyák és különböző bogarak lakóhelye volt, de a benne talált tollakból kiderült, hogy télen használták a madarak melegedőhelynek. Múlt héten pedig végre megérkeztek a fészkelő lakók is. Egyből két pár is. Széncinkék mérték fel a környéket, az egyik bement az odúba körülnézni, a másik körbecsicseregte. De nem sokkal utánuk megérkezett egy mezei veréb páros. Beültek az odú alatti ágra és nem nagyon akartak mozdulni onnan. Tényleges összecsapás nem történt, csak a cinkék csattogva egyre közelebb ugráltak a verebekhez, azok meg lassan húzódtak arrébb. Körülbelül egy méret a két madárfaj, de a cinke erőszakosabb természetű, így végül, ha jól vettem ki, két napos vita után ők győztek.

Azóta megbíztam apámat egy másik odú elkészítésével, mert a verebek is megérdemelnek egy esélyt.:) Ez viszont már magasabbra, az azóta a szőlő fogságából kiszabadított akácfára kerül. A környéken alig van már bármilyen odú, így azt hiszem, bármilyen lehetőségre azonnal lecsapnak a madarak. Bár érdekes módon az eddig kihelyezett három odú lakatlan maradt. Van két rozsdafarkúnak való és egy vízmentes kötődoboz a vadszőlőbe elrejtve, de ezek minden évben üresek. Azt hiszem, a rozsdafarkú megengedheti magának, hogy válogatós legyen, mert ő elvan tetőrésekben és bármi hasonlóban. Mindenesetre a cinkéinknek nagyon örülök, majd közvetítek a családi életükről. 

A tetőt két szög tartja, hogy a macska vagy a nyest ne tudja leszedni:

A rozsdafarkú odú nyílása nem kerek, hanem egy keskeny csík:

Ezt is rozsdafarkúnak raktuk ki, eredetileg egy pálinka díszdoboza volt:

Ez meg egy vízmentes kötődoboz a boltunkból, amit kiraktunk, hátha jó lesz valakinek: 

Mocsári teknős a Sulákban

Végre megvan! Az autópályát építő munkások mesélték, hogy láttak a patakban teknős, de mindezidáig nem sikerült találkoznom vele. Ma meg ott napozott egy nádcsomón. Nagyon gyorsan bemászott a nád alá, amikor meglátott, a fotón csak a háta, meg feljebb a vízből kilógó feje látszik. De akkor is, végre megvan! Elképesztő, hogy ebben a szennyezett, agyonszemetelt, senkit sem érdeklő patakban milyen csodák vannak!:)

A mocsári teknős Magyarország egyetlen, természetesen is vadon élő teknősfaja, ami a sok szabadon engedett ékszerteknős miatt is igencsak veszélyben van. Nagyon örülük, hogy ebben a patakban még a mocsári az úr.:)

Ott a fotó tetején látszik, ahogyan kidugja az orrát a vízből.

EDIT: bekarikáztam a páncélját és a fejét, hogy mindenki megtalálja.:)

Márciusi apróságok

Pár hete még olvadtunk, most meg már lepkék repkednek a kertben. Ez a szép a tavaszban. A krókuszokon már eszeget a nappali pávaszem, a hátsókertben pedig már a c-betűs lepke foglalja a revírjét.:)

Tegnap megszólalt az első énekesrigó, a park taván pedig egy tőkés réce gácsér kacérkodik két tojóval. Ennek most vagy két neje lesz, vagy kirúgja az egyiket, nem tudom. Az valószínű, hogy úgysem itt fognak költeni, mert arra a tó nem alkalmas. Kevés a növényzet és nagy a zsivaj.

Amikor pár hete még hóban sétáltam a patak mellett, nagyon jópofa volt, hogy a kacsapárok a befagyott patakon kialakult lékekben fürödtek. A lyukakat összekötő hóhídak meg televoltak a lábnyomaikkal.:D

De sok a hóból. Elgyalogoltam múltkor végre a Sulák torkolatáig. Erről írok majd hosszabban. Bejártam a Beliczay-sziget egy részét is. Nagyon szép, még így lomb nélkül is. Ott már nyílnak a hagymás erdei virágok.:)

Egy jó tanács tóval rendelkezőknek: ne hagyjatok sok növényi anyagot a tóban rohadni télen! Az idei sokáig enyhe télben a vízinövényeink nem húzódtak vissza és a halak sem mentek el aludni. Ennek az lett az eredménye, hogy a sok növényi rész belerohadt a vízbe, a halak meg a hirtelen januári mínuszokban megfagytak vagy megfulladtak rothadás miatti a oxigénhiánytól. A békáink úgyszintén.:(

A végére valami vidámabb: vigyetek be rügyes gyümölcsfaágakat a szobába! Már vannak olyan állapotban, hogy gyorsan kinyíljanak bent a melegben és színezzék a szobátokat.:)

Vonuló különlegesség – Erdei cankó

Múltkori Sulák-menti sétám során egy igazi különlegességgel találkoztam. Legalábbis számomra az. Az erdei cankó (Tringa ochropus). Két példányát is sikerült akaratlanul felriasztani a patak partjáról. Ez a faj nálunk nem fészkel, hanem csak őszi és tavaszi vonuláskor figyelhető meg. Számomra és a terület számára is új fajról van szó, ezért roppantul örülök neki.

Az erdei cankó valahol a feketerigó és a balkáni gerle között van méreteit tekintve, egész testét billegetve jár, mint sok cankó. Hosszú lábú parti madár, ami a vízinövények között lépegetve szedeget csigákat, halakat, férgeket. Vonuláskor többnyire egyedül vagy kis csapatokban látható. Állítólag jellegzetes hangja van, amikor felriasztják, de én a negyed óra alatt, amíg „kergettem” a patak mentén, egyszer sem hallottam. Nagyon félénk, nem is sikerült rendesen lefényképeznem, pedig sokáig cserkésztem. Amikor megriadt, merev, V-alakú szárnyakkal siklott előre 10-15 métert a víz felszíne felett. Így hátulról a szárnya egyöntetű csokibarnának látszott (elvileg nászidőben pöttyös, mint a fotón), a nem túl hosszú farka pedig fehérnek, de a hátára is rákúszott egy kicsit a fehérség. Amikor álldogált, a szárnyától élesen elkülönülő, fehér hasa feltűnő, valamint a mellkas és a nyak világosabb barna árnyalata látható. A feje szürkésbarna, valamennyire egy szemcsík is látszik, a sapkája pedig a testszínhez hasonló barna. A csőre kicsit hosszú és egyenes, a hosszú lába pedig fakó sárgásfehér.

Fotó a wikipediáról: