Bíbic - Új faj a Sulák-listán :)

Igen, már megint.:D Ma láttam 4 bíbicet a patak menti belvizes területen! Gyönyörű, csapongó röptű, sírós hangú madarak. Röptük messziről ragadozómadárra hajaz, a madár mérete, színe és gyors irányváltásai miatt, de ha jól megnézzük, a szárnya nagyon lekerekített és a fekete-fehérsége nagyon erősen elkülönülő, ami egyik ragadozómadarunkra sem jellemző. A földön állva viszont eltéveszthetetlen, főleg a hosszú bóbítája miatt. Hangja fájdalmas jajgatásra, sírásra hasonlít, ami szintén jól felismerhető. Ha jól láttam, itt két párról volt szó, remélem itt fognak költeni.

Egyéb jó dolgok is történtek. A tőkés récék már tömegesek a területen. Ha az ember pásztázza a füvet-nádat, mindenhol periszkópként ide-oda tekintgető kacsafejeket lát kilógni belőle.:D

Megjöttek a cigánycsukok is (legalsó kép). Találkoztam egy párral, ahol a hím már énekelt és még egy éneklő hímmel az út másik oldalán. 

A tocsogós felett egy vércse vadászott, a legelő felé pedig egy egerészölyv. Beazonosítottam 3 szarkafészket is a környéken, amiket éppen boglyásítottak a tulajaik. Amit furcsállottam, hogy csak 1 széncinkével találkoztam. Talán náluk most van váltás az itt telelők és az itt költők közt. A nap egy másik különlegességéről, a mosómedve-gyanus nyomokról az előző bejegyzésben írtam. És hogy valami örömtelivel zárjam: már brekegnek a levelibékák.:)

Ijesztő nyomok a Sulák partján

Szokásos Sulák menti utamat róttam ma, amikor nagyon furcsa lábnyomokra bukkantam. Kb. 10 centisek, nincs rajtuk úszóhártya, nincs hozzáillő hátsó/mellső láb nyoma mellette és 40-50 centire helyezkednek el egymástól. A legmegdöbbentőbb valóban a méretük, ami a fotón nem jön át, valamint az egymástól  való távolságuk. Jóval nagyobbak, mint bármilyen kutyanyom, amit eddig láttam. Szörnyű balsejtelmem az, hogy ez mosómedve. Ami nagyon rossz dolog lenne. Ez a már Magyarországra is beszökött állat rengeteg kárt okoz honos élővilágnak és embernek egyaránt. Nem hallottam eddig róla, hogy ennyire az ország szívében is élnének, de könnyen előfordulhat, hogy valaki tartotta othon, és vagy kidobta vagy az állat elszökött. Mindenesetre az egész eléggé lelombozó.-_- (azt hiszem az utolsó képen is ilyen nyomok vannak, de ezek kisebbek)

Új fajok a Sulák-patak mentén

Kedvenc „vadászterületemről” a Sulák-patakról és a két vasút közötti szakasza mellett elterülő nádasról még sokszor fogok írni, de most kifejezetten azt a három új fajt (azaz ezen a területen most látom őket először) szeretném megemlíteni, amikkel legutóbb találkoztam.

Pár hete anyámmal sétáltunk arra és akkor láttuk meg a magányos nagy kócsagot, ahogy a nádas szélén szedeget. Várható faj egy ilyen vizes, nádasos, belvizes területen, mégsem láttam még eddig errefelé. Rá egy hétre egy repülő példánnyal is találkoztam. Talán ugyanaz volt. Remélem itt is marad.

kócsag fotó  

Életemben eddig egyszer láttam, a szarvasi arborétumban azt a madárfajt, mely most a Sulák partján, egy bokor tetejéről énekelt. A nádi sármány. Aranyos hangja van, hallgassátok meg:

a nádi sármány hangja

hím és tojó nádisármány

A számomra legszenzációsabb fajt, a guvatot tartogattam utoljára.^^ Vele még egyáltalán nem találkoztam eddig, ezért pláne nagyon boldog voltam, hogy láthatom. A könyvek szerint a nádasos élőhelyek gyakori madara, de rejtőzködő életmódja miatt ritkán lehet megpillantani. Hát ez a példány annyira meglepődött tőlem, hogy nem hogy bujkált, hanem előjött a nád közül és jól megnézett magának.:D Ezt a pózolós fotót is így készíthettem róla.

A Sulák menti vízimadárlistám így már öt fajra bővült: szürke gém, tőkés réce, szárcsa, nagy kócsag és guvat.

Strandoló kacsák

Tavaly nyáron már többször megjelent egy tőkés réce pár az érdligeti strand taván. Idén visszatértek, és úgy látszik, a tó állandó éjszakázóhelyük lett. Talán idővel a partot szegélyező növények is megnőnek akkorára, hogy kellő biztonságérzetet alakítsanak ki a madarakban, és akkor majd egész nap gyönyörködhetünk a kacsákban. Bár megjegyzem, a focipálya és a játszótér, amitől alig 10-20 méterre úszkálnak, este is igen zajos.

A récék egyelőre valószínűleg a Sulák-patakot vagy a Dunát részesítik előnyben napközben. Előbbin alig egy héttel a kacsák tavon való megjelenése előtt figyeltem meg egy tőkés réce gácsért, így nem kizárt, hogy a patakon és a tavon úszkáló példányok megegyeznek. De ezek csak kósza tippek a helyi vizek és a kacsák repülési irányának megfigyelése alapján.