Kedvenc „vadászterületemről” a Sulák-patakról és a két vasút közötti szakasza mellett elterülő nádasról még sokszor fogok írni, de most kifejezetten azt a három új fajt (azaz ezen a területen most látom őket először) szeretném megemlíteni, amikkel legutóbb találkoztam.
Pár hete anyámmal sétáltunk arra és akkor láttuk meg a magányos nagy kócsagot, ahogy a nádas szélén szedeget. Várható faj egy ilyen vizes, nádasos, belvizes területen, mégsem láttam még eddig errefelé. Rá egy hétre egy repülő példánnyal is találkoztam. Talán ugyanaz volt. Remélem itt is marad.
Életemben eddig egyszer láttam, a szarvasi arborétumban azt a madárfajt, mely most a Sulák partján, egy bokor tetejéről énekelt. A nádi sármány. Aranyos hangja van, hallgassátok meg:
a nádi sármány hangja
A számomra legszenzációsabb fajt, a guvatot tartogattam utoljára.^^ Vele még egyáltalán nem találkoztam eddig, ezért pláne nagyon boldog voltam, hogy láthatom. A könyvek szerint a nádasos élőhelyek gyakori madara, de rejtőzködő életmódja miatt ritkán lehet megpillantani. Hát ez a példány annyira meglepődött tőlem, hogy nem hogy bujkált, hanem előjött a nád közül és jól megnézett magának.:D Ezt a pózolós fotót is így készíthettem róla.
A Sulák menti vízimadárlistám így már öt fajra bővült: szürke gém, tőkés réce, szárcsa, nagy kócsag és guvat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése