Budapesti Állatkert - Varázshegy

A Varázshegy nevű komplexumot nem rég adták át az Állatkertben. A Nagy Szikla belsejét alakították át egy nagyon modern, interaktív, gyerekközpontú játszva tanuló oktatóközponttá. Legalábbis valószínűleg ezt szerették volna. De nem sikerült. Hatalmas csalódás volt a számomra. Elmondom miért.

Kezdjük az infrastruktúrával és hasonlókkal. A Nagy Sziklán lévő ösvény ilyen dinoszauruszos koncepciójúra lett kialakítva, amivel még nincs bajom. Műanyag őslények és hasonlók. Az út ki is van táblázva, hogy merre van az új látványosság. A bejárat megtalálása már némi nehézségbe ütközik. Lobogók, táblák és egy ősmadár mutatja az utat, ami aztán egy sziklafalba torkollik. Ahol három egyforma fa ajtó van, mind felirat nélkül. Talán ezzel mutatják be a természetes kiválasztódást. A középső ajtó mellett két tábla áll, egy mézeskalács büfé feliratú, a kínálattal és egy Varázshegy nyitva tartás. De bejárat felirat sehol. Egy tanácstalan családdal bepróbálkoztunk az említett nyílászárón és juhé, tényleg az volt az. Na, ha már építek egy hipermodern komplexumot, akkor az ajtó is lehetne egyértelmű és passzoló, nem egy hatvanéves, nehezen nyíló falap, amin egy ember fér be egyszerre. Amúgy is utálom az állatkerti ajtókat, mert nagyon nehezen nyílnak és gyerekek egyedül be sem tudnak menni rajtuk.

Na, miután beküzdöttem magam és a felgyűrődött, koszos gumiszőnyegen és a fotocellás ajtón is túljutottam, megérkeztem az előcsarnokba. Ami tele van oszlopokkal és olyan kicsi, hogy egy osztály be sem férne el benne. A falon egy visszafelé járó óra van meg egy monitor, amin videók mennek. Utóbbi előtt egy család ült, istentudja honnan szerzett kissámlikon. Se egy térkép, se egy infópult, se egy pad. Nagyon szürreális volt. Balra valami büfé, jobbra értékmegőrző, WC, meg valami ruhatárpult, aminél nem volt senki. Ugyanis a ruhatár az emeleten van. Na ne. Lent csak egy babakocsitároló van, amit nem őriz senki. Külön megemlíteném, hogy a WC-ben sár, szétfröcskölt víz és wcpapír darabok lepték el a földet, nem volt használható papír, se kéztörlő, se szappan, se gyerekmagasságú mosdókagyló. Felháborító. Ja, és az volt az egyetlen mellékhelyiség az épületben. Ezeknek az állatkert mindig is szűkében volt valamiért.

A ruhatárat nem vettem igénybe, de találkoztam vele, mert van mellette más is. Egy életveszélyes betonlépcső – sötét, éles szegélyű, nagy fokokkal, tipikus gyerekbarát ugyebár - és egy keskeny folyosó vezet egy lépcsős padlójú kaotikus ruhaállvány erdőhöz, ahol a földön ülve anyukák beszélgetnek, meg valami bemutatótér is van. Hogy ki és milyen rendszerben működteti a ruhatárat, az nem derült ki.

Mint mondtam az előcsarnokban nincs igazán térkép. A csarnok és az első bemutató folyosó közötti ajtófélfán van egy A4-es ábra, amit tíz perc alatt sikerül is értelmeznem. Ez elvileg megmutatja, hogy mit hogyan érhetsz el, de elég rossz.

A bemutatótermeket úgy jellemezném, hogy a Csodák Palotája a Természettudományi Múzeumban. Mivel ez egy állatkert, nincs eredeti csontvázuk, vagy preparátumuk, ezért mindent undorító műanyagfigurák helyettesítenek. Néhol élő állatokkal variálva. Az egész annyira gagyi és elavult, hogy az szánalmas.

Valamint ennyi hisztiző, sikoltozó gyereket! A tipikus mai családi életkép. Szülők elviszik valahova gyereket, aztán már rá se néznek. A Varázshegyben az lett volna a lényeg, hogy a szülők a gyerekkel felfedezik az egészet és együtt tanulnak. Na, ezt pontosan kettő családnak sikerült megugrania.

A bemutatótermek azon kívül, hogy nem túl érdekesek, számomra értelmetlenek is voltak. Az egész egy Időalagúttal kezdődik, ahol rajzokon megnézheted, hogy milyen földtörténeti korszakban, milyen állatok éltek és végül hogyan alakult ki az ember. A folyosó legvégébe kevés ember jutott el, mert sötét és nem arra vezet a fő haladási irány, pedig itt legalább volt két érdekes dolog. Nem tudom hogyan hívják az ilyen képet, de vannak az olyan hologramos szerű fotók, amikor, ha más-más szögből nézed, más jelenik meg rajta. Na, itt volt egy üzletember profilja, ami egy másik szögből egy neandervölgyi ember volt, hogy hogyan nézne ki, ha ma élne. Valamint egy bura alatt bele lehetett hallgatni az ősember zenéjébe. Ez a folyosó ennyit tudott és csak az emberszabású koponyás voltak eredetiek, meg a törzsi maszkok.

Innen jutott az ember egy nagy csarnokba, ami igazán katyvasz volt. Egyrészt borzasztóan nem tetszett, hogy minden termet csak ebből a nagyból kiindulva és visszatérve nézhettél meg és minden folyosón hatszor kellett átsétálni, ha mindent meg akartál nézni.

Ebben a nagy csarnokban volt aztán minden. Mindenféle fizikai próba, hogy erősebb vagy-e egy hangyánál, meg jégkorszaki állatok bemutatása, meg egy mackósarok, meg egy üres lepkeröpde. Talán a természet csodáit akarta bemutatni, de a koncepció számomra kicsit érthetetlen volt.

És most említeném meg a legfelháborítóbb dolgot. Ez elvileg egy gyerekeknek szánt komplexum. Akkor miért olyan magas minden pult, hogy én alig érem fel?O.o Sehol egy fellépő vagy sámli. A legtöbb kipróbálható vagy megnézhető dolog felnőtt magasságban volt. Miért? Valamint minden táblán 10-es betüméretű kisregények. A gyereket nem érdekli a leírás, a szülő, akinek meg fel kéne olvasnia, magasról tesz az egészre.

Ebben a nagy csarnokban négy dolog volt számomra érdekes. Egyrészt volt kiállítva 4 fagolyó más-más fából és egy kötélen felhúzva ki lehetett próbálni, melyik milyen nehéz. A többi jó rész élő állatos dolog volt. Voltak plexi csőrendszerben bemutatott csupasz turkálók (szőrtelen földikutyaszerűség), amiket még sosem láttam élőben és nagyon érdekesek voltak. Valamint volt egy csukaféle, ami harcsának nézett ki, de gyönyörű volt és olyat akarok. Meg valamiért volt ott egy cuki cickány-egér keverék szerű állatka. A kipróbálható dolgok közül néhányra rá sem jöttem, hogy mire jók.^^”

Innen nyílt valami terem egy óriás bálnával, de az zárva volt egy rendezvény miatt. Így átmentem egy kolóniában élő állatokat bemutató részbe. Itt voltak plexicsőben élő, tehát minden élethelyzetben megfigyelhető levélvágó hangyák, amik nagyon érdekes voltak, meg egy frigó, amiben csótányok meg legyek laktak.XD Volt egy állati érzékszerves terem hő- és infrakamerával meg két, szintén hologramos képpel, hogy mit lát egy adott tájképbből egy kutya meg egy légy.

Volt valami tengeri terem, ahol VÉGRE simogathattam ráját! Imádom a rájákat és még sosem sikerült hozzájuk érni, mert olyan mélyen volt a medence. Itt végre elértem egy bazi nagy példányt. Hát nagyon fura érzés. Ilyen bársonyos vagy selymes gumiszerű, egyáltalán nem olyan, mint egy hal bőre.:) Meg itt voltak kúszógébek, ami szintén kuriózum és örültem nekik. Átrakták ide a medúzákat meg egy csikóhalat is. Mint később megtudtam, a világviszonylatban is menőnek számító, hatalmas beruházású és valóban jól sikerült akváriumot átrendezik édesvízire és már a fele ki is van pakolva. Valamint a rovaros részleg nagy részét is a Varázshegybe költöztették. Hát, hogy ennek mi értelme volt? Ide csak gyerekkel jönnek be emberek, az átlag látogatónak ezek az állatok teljesen kimaradnak majd.:/

Volt egy nagyon ijesztő emelet, a Parányok világa. Ahol óriásira felnagyított rovardarabok voltak meg egy embermagas orr, műanyag mikrobákkal. O.o Hát borzasztó volt.

Az egyetlen igazán értelmes terem a ruhatár mögé eldugott Darwin laboratóriuma volt. Itt mikroszkópban lehetett megnézni egy csomó állati mintát, meg szekrényből kipakolni csontokat és volt egy feladatlap, amit ki lehetett tölteni a labor használatával. Utóbbit egy lelkes apuka és két csemetéje művelte éppen, öröm volt nézni.:)

A ruhatár felé menet voltak Tapi-zoo feliratú oszlopok, amiben benyúlva különböző textúrájú anyagok voltak, de semmi nem volt ráírva, hogy mi is az, amit fogsz éppen.

A csillagásztoronyba, amibe csak lift vezetett fel, már fel se mentem. Valamint van egy 3D mozis nagyterem, ami nem érdekelt.

Szóval egy borzasztó nagy csalódás az egész. Nagyon felfújták, sokat és hosszasan költöttek rá, megszüntettek miatta régi jó bemutatóhelyeket és csak egy már új korában is 20 évvel elmaradott, használhatatlan káosz lett belőle. Nagyon szomorú. Nem ajánlom senkinek a helyet, még a gyerekesek is jobban járnak az állatkert többi részével.