Zala megyében található ez a halastó rendszer, amely attól
különleges, hogy egyik vgy több tagja (nem volt egyértelmű a felosztás) egy
néhai tőzegbánya feltöltésével keletkezett. A valaha elkerített tőzegláp, most
szabadon körbejárható szürreális tó, a korábbi élőhely maradék növényzetével,
amitől még különlegesebb a környéke. A lápos fái talpon maradva, kiszáradva
merednek ki a tóból némi náddal vegyítve. Az ember azt várja, mikor bukkan ki a
sötét, csalóka mélységérzetű vízből egy aligátor. A varjak, gémek és egyéb
vízimadarak imádják a sok ülőfát és külön öröm nekik, hogy a csonkok miatt a tó
nagy részére csónakkal sem lehet eljutni, így még kevésbé zargatja őket bárki.
A tőzegtavat a szomszédos halastótól csak egy töltés
választja el, igazi élmény a két teljesen eltérő állóvíz között sétálni. Bár
vízimadarat most viszonylag keveset láttunk, egy helyi horgász biztosított
bennünket arról, hogy igaz gazdag a madárvilág, csak úgy, mint a halfauna.
Utóbbihoz anekdotázott is pár emberméretű harcsáról, amit a tőzeges tóból
fogtak ki.
A tavak egyetlen szépséghibája csak a rengeteg szemét, ami a
horgászok beugróinál gyűlt fel. Számomra felfoghatatlan, hogy azokat az
emberek, akik kijárnak élvezni ide a csendet, a nyugalmat és a természetet, ennyire
nem érdekli, hogy mit hagynak ott maguk után és nap-nap után visszaülnek a
szemét közé horgászni.
A tavakhoz amúgy a faluból könnyű odatalálni a
település központjából. Templom, horgászbolt és egy nagyon rendezett,
derékszögben a víz felé elkanyarodó utca kísér minket. Ha valaki arra jár,
érdemes megnézni, mert ilyen tavat nem látni máshol.:)
