A környéken ősszel megkezdték a csatornázást, de a mi
utcánk egyelőre kimaradt a műveletekből. Valószínűleg ennek és a száraz
időjárásnak köszönhetjük új lakónkat a kertben, a földmunkák elől hozzánk
menekült vakondot. Valamikor decemberben jöhetett át, mert novemberben még
jártam a hátsó telkünk sarkában és akkor még nyoma sem volt. Ügyesen átlóg
buckák jelezte kis birodalma négy telekre is, de szerintem a legnagyobb
halmokat nálunk emelte, így talán a fő téli kamrája is itt van. Mivel a mi gyümölcsösünkben nincs kutya és mi
is ritkán járunk hátra így télen, a vakond teljes nyugalomban élhet ott. A
környékre ugyan nem jellemző ez az állat, mert mindenhol nagy a talajvíz.
Én egyelőre örülök neki, hiszen főleg ott hátul nem sok
vizet zavar és mégiscsak egy új faj van a kertben, ami ráadásul védett. Ha
pedig elindul a veteményes felé, jóanyám majd császárkoronát ültet oda, ami
állítólag elriasztja a vakondokat. Ugyanis ez az állat bár gilisztákat és
rovarlárvákat eszik, járatásás közben széttépi a növények gyökerét.
Utánaolvastam a vakondnak, és kiderült, hogy télen is
aktív, sőt nappali is gyakran előjön, jól mászik és úszik. Ha tavasszal is
marad, akkor majd lesben állok hátul, hátha sikerül lefényképezni.
Szintén a könyvekből derült ki, hogy milyen ravasz a
vakond. A telet ugyanis úgy vészeli át, hogy a téli hidegben megdermedt
gilisztákat (akár több százat is) összegyűjti egy nagy kamrába tartaléknak.
Tavasszal pedig a maradék, szerencsésebb giliszták elgyűrűznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése