Télösszesítő

A mai szeles és többnyire borús időjárás nem volt annyira alkalmas egy madarászsétára, de arra jó volt, hogy dolgozgassak egy kicsit a kertben. Itt volt az ideje kitakarítani a cinkeodút. Találtam benne egy felháborodott karolópókot, valamint három pici tollat, pár szál száraz füvet és madárürüléket. Az utóbbiak remélem annak a jelei, hogy teleltek madarak az odúban. Végignézegettem a madártollas oldalakat, de nem jöttem rá, kihez tartoznak a talált pihék.

Így, hogy már itt a tavasz a nyakunkban, gondoltam írok egy kis összegzést a télről, főleg madár szempontból. Ugyan volt két hét mínuszunk, de annyira nem volt egy brutális tél, és ez a kertünkbe látogató madárfajok számában is megmutatkozott. Szinte semmilyen szokásos téli vendégünk nem volt.. Inkább felszaporodtak azok a madarak, amiket ritkásan évközben is látunk, de ilyenkor idecsoportosulnak. Ilyenek a meggyvágó és az erdei pinty. A tengelicek és zöldikék az etető környékén se jártak. Röhejes módon tegnap láttam 1-1 példányt az etetőben, de ezek szerintem már a tavasztól ittmaradó, vagy a telelésből visszavonuló állatok voltak.

Nem jöttek se a fenyőrigók, se a szőlőrigók. Előbbiekkel kizárólag a múltheti Sulákos sétám során találkoztam. Egy tizenkét fős csapatuk táborozott a legelő nagy fűzfáján, majd átrepültek a Chinoin nyárfáira. De nem voltak idén fenyőpintyek, csízek és fenyvescinkék sem. A tavalyi kedvencünk, a sárgafejű királyka pedig csak kétszer mutatta magát egész télen. Egyszer átvonult rajtunk egy csuszka és még a tél elején láttam egy erdei szürkebegyet a kertben, mint érdekességek.

Ami viszont most volt először nálunk, az az itt telelő barátposzáta hím és egy nádisármány, ami alkalmasint felbukkant a verebek közt a hátsó telken. Nekik nagyon örültem.

Idén télen, de igazából már egész évben látni lehet a vörösbegyet és az ökörszemet is, remélem idén is maradnak végig.

Szóval összességében ugyan fajszegény egy tél volt, de gazdagodtunk egy-két érdekességgel.:)

Madáritatók

Amilyen fontos volt télen, hogy etessük a madarakat, olyan nagy segítséget jelent nekik tavasztól az itatók és fürdőhelyek kihelyezése. (Persze rendes madárbarát télen is ad inni a madaraknak.) Ebből a szempontból teljesen igénytelenek a madarak, hiszen láthatjuk, hogy az utak pocsolyáiban és az ereszcsatornában összegyűlt víz is megfelel nekik. Ennek ellenére érdemes az itatókat is körültekintően kihelyezni, hogy ott a madarak minél nagyobb biztonságban és kényelemben legyenek.

A téli etetőink helyére ki is rakhatjuk itatóinkat. Emeleti ablakpárkányra, cölöpre, cserépállványra, fára. Akasztani annyira nem érdemes, mert himbálózás közben a madarak nem tudnak igazán kényelmesen inni vagy fürödni. Viszont itatót lehet a földre is helyezni. Kerti kihelyezéskor olyan helyre rakjuk az itatót, ami legalább egy oldalról növényi takarásban van, mert ez biztonságérzetet nyújt a madaraknak. A madarak nem repülnek azonnal az itatóra, hanem előbb a környező fákról, bokrokról bizonyosodnak meg arról, hogy nincs veszély és ivás vagy fürdés után is ezekre fognak felszállni.

Itató lehet akár egy cserépalátét is, nem kell flancosnak lennie, a madarakat nem fogja érdekelni a kinézete. Pár centi víznél nem kell több bele, a madarak se az iváshoz, se a fürdéshez nem igényelnek mélyvizet. Az itatóba rakjunk egyik oldalához egy lapos kövek, vagy lógassunk bele faágat, hogy a kisebb madarak is jól érezzék magukat benne. Ha van lehetőségünk érdemes többféle méretű, mélységű és takarású itatót kihelyezni, hogy minden madár megtalálhassa a neki megfelelőt. Utolsó tippem pedig, hogy olyan helyre rakjuk az itatót, hogy mi is jól lássuk és tudjunk gyönyörködni a madarakban.:)

Példák itatóra a kertünkből:

Itató a bokor tövében, mögötte is takarásként szolgáló benőtt kerítéssel.

Betonból kiöntött itató

Praktikusan lyukas kő, az őszapóink kedvence.

Macskáknak megközelíthetetlen.

Egyszerű és nagyszerű: virágalátét kábeldobon.

Csapatos fürdést lehetővé tevő, fóliázott aljú erdei itató sok kővel.

Az egyetlen itató, amit boltban vettünk.

Cseréptál bokor tövében, kővel. Jól mutatja a legfontosabbakat itatójellemzőket.

Itató almafa ágvillájában.

A medence lábmosójának alternatív felhasználása. Itatóként egyetlen hátránya, hogy egyik oldalról fal határolja.

Nyíregyházi Állatpark - Élménybeszámoló (2011 november)

Az állatkert lelőhelye Nyíregyháza-Sóstó, ez a várostól északra fekvő és meglepő módon egy hatalmas tölgyerdőbe beleépült üdülő és villanegyed.

Az állatkert frenetikus. Valahol félúton van a Budakeszi Vadaspark és a Budapesti Állatkert hangulata között. Az egész ugyebár egy öreg tölgyerdőben lett kialakítva, viszont a felszerelés, a kiállítóterek mind roppant modernek. Fantasztikusan hangulatos egyveleg.:) Én imádom a fővárosi állatkertet, de meg kell mondjam, hogy ez a nyíregyházi sokkal látogató- és állatbarátabb. Az állatoknak sokkal nagyobb helyük van és sokszor többféle kifutójuk, így egy fajjal több helyen is találkozhatsz. Sokkal nagyobb belátás nyílik az állatokra, jobban odaférsz, több szögből, magasságból megnézheted őket, így csoporttal, gyerekekkel, babakocsival, sokkal kényelmesebb, mint a budapesti.

A tájékoztató táblák naprakészek, jópofák, érdekesek. Egyedül a térképekből volt kevés (nem adnak a jegyhez) és, mivel az állatkert elég kuszán lett kialakítva (talán direkt), nagyon könnyű eltévedni. Ezzel persze azt érik el, hogy kénytelen vagy több időt ott tölteni vagy másnap is menni, hogy mindent láss. Nincsenek nagy utak, amiken körbemehetsz az állatkertben, hanem itt egy ösvény, ott egy híd, amott egy alagút. Lehet jól csalinkázni, és ahol éppen nem egy állatban, ott a tóban, erdőben gyönyörködni.:)

Legalább annyi féle állat van, mint Budapesten, de teljesen más fajok persze. És valahogy a legtöbb állat egészségesebbnek és jobbkedvűnek látszik. Ez talán a sokkal szebb környezet, nagyobb élettér eredménye. A maci pl. nem egy depressziós kopott szőrcsomó a sarokban, hanem egy nagy, csillogószőrű gyönyörűség, akivel lehet játszani makkdobálósat.:) Szóval az egész összhatása sokkal megnyugtatóbb, egészségesebb, gyerekbarátabb és mosolygósabb. Egy percig sem érzed azt, hogy a fővárost utánoznák, láthatóan nagyon büszkék az egyedi megoldásaikra.

És most következzenek az út, amit a családommal bejártunk és az állatok:

A bejárat után kapásból sarkvidéki fajok vannak, fóka, pingvin, jegesmedve, rénszarvas és ezt egy összesített barlangrendszerrel és lelátóval oldották meg, ahol előbbiből a víz alatti életüket, utóbbiból a látványetetést lehetett nézni. Az egyik borjúfóka azzal szórakoztatta magát, hogy buborékokat fújt maga fölé és bennük lebegett.:D

 

A tündéri bébi borjúfóka agyonfotózása után összefutottunk egy gondozóval, aki éppen két sárgavallú arapapagájt hozott ki levegőzni, akik közül az egyiket meg is simogathattuk.^^

A zoosulit megkerülve bevetettük magunkat a Zöld Piramisba. Ez olyasmi, mint a budapestiben a pálmaház, csak 3-4 emeletes. Ennek az aljában van az akvárium részleg, ahol üvegfolyosón mászkálhat az ember és felette úszkálnak a többméteres cápák. Hát tátott szájjal közlekedtünk. A cápákon kívül jó nagy csikóhalak, sziklahalak és hatalmas megdöbbenésemre egy csigaházas kalmár is volt. Utóbbi sajnos nem bújt ki a házából, de így is teljesen odavoltunk tőle. A többszemszögűség itt is előjött, ugyanis az akvárium a folyosón kívül egy egész falas üvegtáblán át is szemlélhető. Amúgy mindenhol külön megkérnek feliratokban, hogy ne érj az üvegekhez. Így azok tiszták, karcmentesek és lehet fotózni.

Sziklahal

 

Kalmár

Homoki angolna

Tehénhal

Bohóchalak

 

 

Az akváriumbarlangból kilépve rájössz, hogy feletted 3 emelet magasból esik le egy vízesés. Tyű.

Ez a pálmaház szerű rész abban is eltér a pestitől, hogy itt nincsenek szabadon mászkáló állatok. A madárhang magnóból jön és minden állat ketrec vagy üveg mögött van. Ezt kicsit sajnáltam, de meg tudtam érteni. És időközönként esik az eső, mert mégiscsak egy esőerdőben vagyunk, vagy mi a szösz. Ez amúgy persze csak egy alig érezhető, egy perces vízpermetezést jelent, a hangulat kedvéért. A Zöld Piramisban is mindenhova bambusz és függőhidak is vezetnek a kalandvágyóbbaknak, és ugyan sajnos már nem volt nyitva a hideg miatt, de a tetőn egy olyan madárház van, ahol egy légtérben lehet az állatokkal az ember.

Komodói varánusz

 Lebenyes gekkó, beo, galléros gyík és egy nagyon fura szobor:

A majom, aki antiszociális. Szegény az előző helyén két nőstényt is megölt, ezért itt egyedül tartják és csak az emberekkel van jóban. Mármint a gondozókkal, mert amint itt is láthatjuk, a látogatókra vicsorog.

Cuki minigalambok (sajnos a fajnevüket utólag nem találtam meg) az állatkert legszínesebb röpdesoránál. Sok nagyon pici és nagyon szép tollat gyűjtöttem itt.:)

A Piramis után hamburger formájában magunkhoz vettünk némi ebédet. A büfé jó volt, sok ülőhely volt és hangosbemondón mondták be, ha kész volt a kajád.

A mosdó megérdemel egy külön bekezdést. A vadaspark területén különböző méretű és minőségű mosdó volt, mind kulturált, de a piramisbeli magasan a legjobb. A folyosón buborékfüggönyös fal, a női mosdóban akváriumfal, a fiúknál hüllőterrárium. Egy kislány csak azért akart kimenni mosdóba, mert ott halak vannak a falban.

Na, ebéd után ismét nekivágtunk. Egy rakás teve, majd egy bivalyokkal és fura kecske-szarvasszerűségekkel (mishmi takin nevű himalájai patás) együttlakó orrszarvú következett. 

A takin:

Utána pedig a fácánkert. Valami gyönyörűek ezek a madarak!<3

Ezüst, sárga arany és aranyfácán:

Ezután jött Tarzan Ösvénye. Ez végülis egy fa felüljáró, amiről Afrika állatai tekinthetőek meg.

Az elejénél kapásból egy kaffersas röpdéje található. Ezt a fajt eddig csak a madárhatározóban láttam, de mindig is imádtam, és most még tollat is tudtam tőle szerezni. Boldogság.:)

Az Ösvényről elkaptunk egy struccpárviadalt és megismerkedhettünk a legtündéribb antilopfélével, aki ugyan szitatunga (vagy szitutunga) névre hallgat, de leginkább egy félrepingált őzikére hasonlít. 

A legszebb antilop, a nyársas antilop.

És utána jöttek a gepárdok. Sosem láttam még élőben gepárdot, így nem bírtam betelni velük. Ketten voltak és igen frusztráltak, de nagyon szépek. Gondolom a hideg miatt, kicsit tömöttebb volt a bundájuk, mint az ember amúgy gondolná. 

Egy tó megkerülése után jutottunk a hatalmas, kétrészes oroszlánkifutóhoz. Itt láttam először, hogy egy ilyen nagymacska felfeküdjön a mászóháza tetejére aludni/napozni. Apuoroszlán odament a két területet elválasztó rácshoz és hangos üvöltözésbe kezdett (pedig az ajtó nyitva volt). A túloldalt fekvő három nőstény és egy kölyök meg álmatagon nézett fel, hogy „mi van má'?”. Amint felébredtek, apuka abbahagyta a bőgést és elsétált, anyukák fején meg látszott, hogy „Hát ezért érdemes volt ám minket fölkelteni, apjuk…”:D

Ezután bekukkantottunk a törpevízilovakhoz, ahol volt éppen bébi.:)

Lefotózni csak aput sikerült, de ő is nagyon helyes.

Ezután mindenféle patások jöttek. Köztük a skót szarvasmarha volta kedvencünk, ami nem lát ki a saját szőrétől. Aranyosak voltak a szürke marhával párban.

A dromedár megpróbálja felnyalni a zoocsemegét e betonról.

Utánuk egy rakás maki és majom jött. Rengeteg lemúrral meg miegymással.

Volt egy simogatós parasztudvar is, mind Budapesten, de oda nem mentünk be.

Ezután botlottunk bele egy pár fekete jaguárba. Gyönyörűek. Fekete párduc nem volt, pedig jó lenne odarakni melléjük összehasonlításnak, hogy mindenki lássa, hogy nem ugyanaz a faj.

Utána pedig jött az OK, amiért én ideutaztam. A fehér tigris. Tudom, klisé, de immár 15 éve csodálatom és rajongásom tárgya. Itt éppen egy pár volt belőlük, akiknek cseppet komikus hétköznapi civakodását figyelhettük meg. Érdekes módon a hím a szokásos színverzió, a nőstény viszont teljesen fehér volt. Láthatóan a nej nagyon szeretett volna nekifogni a gyereknemzésnek, de a férj nagyon nem volt rá kapható. Ő inkább a szomszédban üldögélő madarakra lett volna kíváncsi vacsora formájában.  Hát aranyosak voltak és szépek.:)

Nyugalom, csak becsillant az üveg, azért piros.

Ezek után betértünk különböző trópusi házakba. Kapibarák, teknősök, kismajmok, papagájok, mindenféle izgalmas hüllők. Az arapapagájok az egyik házban szabadon repkedhettek, így érdemes volt vigyázni. Volt repülőkutya etetés fellógatott gyümölcsfüzérrel.:D

A kedvenc táblám.

Fehérajkú tamarin, ami kb. akkor mint a kezem.

Koronás daru

Kabibarák vagy más néven vízidisznók.

Egy nagy papagájsor és szép récék után jött a vadaspark erdősebb része. Ide dugták a park másik szenzációját egy, számomra érthetetlenül kicsi és túlságosan kitett kifutóba. A szenvedő alany a gyönyörű hópárduc volt. Ott álltam tátott szájjal negyed óráig, míg ő napozott a háza tetején vagy néha hátrakacsintott. Ott ugyanis a szomszéd ketrecben - szintén érthetetlen módon egyedül tartva - egy holló játszott egy dobozzal.

Innen megint látszottak az indiai elefántok. Tündéri módon körbeálltak egy, a szomszéd kifutóból átlógó ketrecet, ahol éppen ápolók ténykedtek valamit az orrszarvúval. Az elefántoknak akkora kifutója van, hogy az állatkert egész közepét ők foglalják el. Hát sokkal boldogabbak is, mint a budapestiek.

Még egy gyönyörű macska említést érdemel, a leopárd. A tigrisek mellett a másik nagy kedvencem.

Innen az egész kicsit tényleg a budakeszi vadaspark hangulatát öltötte. Tölgyerdőben bemutatott hazai fajok. Egy kivétellel, ugyanis a magányos tigris is itt lakott. Hatalmas helye volt, de láthatóan valamiért nem volt boldog. 

Továbbá volt itt vaddisznó, európai bölény, különféle szarvasok, mosómedve, fácán, BOLDOG farkasok, VIDÁM barnamedve, fajdok és kedvenceim, a baglyok!

A hóbaglyoknál esett meg az aznapi kedvenc történetem: anyubagoly a földön ült, alig karnyújtásnyira a rácstól. Én leguggoltam elé, letettem a kezem mellé és megkérdeztem, hogy vehetek-e a ketrecből tollat. Erre ő bólintott. Úgyhogy vettem.:D Jól eldumáltunk.:)

Anyu

Apu

A roppant fotógén uhu.

A csodaszép hiúzoknál elküldtem a jó nénikéjébe a hangoskodó, pofánvakuzó családot. Szegény hiúzok totál idegbajosak voltak tőlük. Hogy a hiúz milyen picinek tűnt a sok tigris meg párduc után!

A medvét még elmesélem: egy kisfiú azt játszotta az egyik medvével, hogy makkokat dobált be neki, a medve meg megkereste és megette. Lassan végzett a makkokkal, a srác meg sorban dobálta be őket, de mindet megjegyezte szépen és komótosan elfogyasztotta. Láthatóan élvezte a dolgot.

Az európai szekcióból kifelé indulva még elhaladtunk a sülök mellett, majd utolsó emlékül alpakaszőrt gyűjtve elhagytuk a vadasparkot.

Alpaka

Másik nagyon jó tábla

Ez az a hely, ahova a távolság ellenére is tuti visszajövök még. Jóra számítottam, de ezerszer jobb volt még annál is.:) És tudom, hogy kimaradt egy csomó minden a sok kusza ösvény miatt.:D