A mai szeles és többnyire borús időjárás nem volt annyira alkalmas egy madarászsétára, de arra jó volt, hogy dolgozgassak egy kicsit a kertben. Itt volt az ideje kitakarítani a cinkeodút. Találtam benne egy felháborodott karolópókot, valamint három pici tollat, pár szál száraz füvet és madárürüléket. Az utóbbiak remélem annak a jelei, hogy teleltek madarak az odúban. Végignézegettem a madártollas oldalakat, de nem jöttem rá, kihez tartoznak a talált pihék.
Így, hogy már itt a tavasz a nyakunkban, gondoltam írok egy kis összegzést a télről, főleg madár szempontból. Ugyan volt két hét mínuszunk, de annyira nem volt egy brutális tél, és ez a kertünkbe látogató madárfajok számában is megmutatkozott. Szinte semmilyen szokásos téli vendégünk nem volt.. Inkább felszaporodtak azok a madarak, amiket ritkásan évközben is látunk, de ilyenkor idecsoportosulnak. Ilyenek a meggyvágó és az erdei pinty. A tengelicek és zöldikék az etető környékén se jártak. Röhejes módon tegnap láttam 1-1 példányt az etetőben, de ezek szerintem már a tavasztól ittmaradó, vagy a telelésből visszavonuló állatok voltak.
Nem jöttek se a fenyőrigók, se a szőlőrigók. Előbbiekkel kizárólag a múltheti Sulákos sétám során találkoztam. Egy tizenkét fős csapatuk táborozott a legelő nagy fűzfáján, majd átrepültek a Chinoin nyárfáira. De nem voltak idén fenyőpintyek, csízek és fenyvescinkék sem. A tavalyi kedvencünk, a sárgafejű királyka pedig csak kétszer mutatta magát egész télen. Egyszer átvonult rajtunk egy csuszka és még a tél elején láttam egy erdei szürkebegyet a kertben, mint érdekességek.
Ami viszont most volt először nálunk, az az itt telelő barátposzáta hím és egy nádisármány, ami alkalmasint felbukkant a verebek közt a hátsó telken. Nekik nagyon örültem.
Idén télen, de igazából már egész évben látni lehet a vörösbegyet és az ökörszemet is, remélem idén is maradnak végig.
Szóval összességében ugyan fajszegény egy tél volt, de gazdagodtunk egy-két érdekességgel.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése