Érdi Kósza: Cinkeszaporulat

Korábban már írtam a kertünkben történt cinkeodú telepítésről, most pedig szeretnék beszámolni az eredményről. Ugyanis vannak kiscinkéink, sőt, már a második fészekalja tojás melegszik a tojó alatt.

Az odút először mezei verebek nézték ki maguknak, de a széncinkék egy nap alatt meggyőzték őket, hogy jobb lesz nekik máshol.

Cinkepárunk március 15-én kezdte bélelni az odút és május 8-án repültek ki a kiscinkék. A szülők egész végig nagyon jól viselték a jelenlétünket. A fészektől pár méterre állva lehetett őket fotózni. Így az első körben még nem mertem befotózni a fészekbe, csak az ételhordást és később a kirepült fiatalokat örökítettem meg.

Csak 5 fióka volt, pedig cinkééknél a háromszor ennyi sem ritka és a kert dugig van hernyóval. Sebaj, talán a második eresztés gazdagabb lesz.

A fiatal cinkéket úgy lehet megkülönböztetni az idősebbektől, hogy egyrészt felborzolt gombócformájuk van, a sapkájuk nem fekete, hanem inkább barna és az arcuk ott, ahol a felnőtteké fehér, nekik még sárga. Valamint hangosan sivalkodva kergetik a szüleiket élelem reményében.

A mi öt kiscinkénk kirepüléskor csatlakozott egy sokgyerekes őszapó családhoz, így a hátsó telek nagyon hangos volt egy pár napig.

Most már önállóak a fiatalok, a színük majdnem olyan, mint a szüleiké, csak fakóbb. A viselkedésük viszont még mindig elég „gyerekes”. Még előfordul, hogy kunyerálnak a szülőktől és az itatónál is elég gyanakodva nézik még a vizet, hogy „mit is kéne most ezzel csinálni?”

A szülők viszont már a második fészekaljon dolgoznak és miután az MME megnyugtatott, hogy befotózhatok, le is kaptam cinkemamát az odúban. Nagyon elszánt anyuka, mert ugyan valószínűleg megijedt attól, hogy leemeltem a tetőt és bedugtam a gépet, nem mozdult a tojásokról. Remélem a mostani költés több fiókát eredményez. Addig is megpróbálok rájönni, hova vitték a szülők a régi tojáshéjakat, mert nem találtam sehol. Később pedig majd töltök fel képet a frissen kikelt fiókákról is.

Az egyik éhesen sipítozó tollgombóc.