Feneketlen-tó

Pár napja lementem fotózni a Feneketlen-tóhoz, mert előtte nap arra járva megláttam, mennyi rajta a madár. Akkor még egy fiatal szürke gém is vadászott a bedobált kenyérdarabkákra, de a fotózás napján sajnos nem jelent meg.

A tavon rengeteg tőkés réce és dankasirály időzik, társaságukban egyetlen magányos szárcsa. Utóbbi kisebb távolságot tart a kacsák és a parton tülekedő galambok tömegétől, de a távolabb dobott falatokra villámgyorsan lecsap.

Az etetés kellős közepén egy vörösfülű ékszerteknős napozott. Tudom, hogy káros faj az őshonos teknőseinkre nézve, de szívet melengető látvány volt így februárban.

A parkban rengeteg cinke, tengelic és zöldike tanyázott, a feketerigó hímek pedig már vívták a dal és táncpárbajukat.

Egy igazán jól elkapott szobor, Kosztolányi szobra mögött egy kedves kikeleti bangita bokor virágzik. Igazi tavasz.:)

További képek itt

Videók itt 

Cinke az odúban

Olyan tavaszias a február, hogy megnéztem, hátha már lehet takarítani a cinkeodúkat. Belefotóztam az elsőbe, de úgy gondoltam a riadtan gubbasztó cinke láttán, hogy még várok pár hetet.:D

Bózsva és a Zemplén

Ez a bejegyzés egy kicsit személyesebb lesz a szokottnál és nem csak a természeti vonatkozásokról lesz szó, de nem akartam kétféle bejegyzést írni. Fotókhoz link a szöveg végén.

Egy hét Bózsván. Hétfőn mentünk le kis családommal, vasárnap jöttünk haza. Szerdától szombat estig esett az eső. Na jó, volt egy délután, amikor nem. Sok kellemes és kellemetlen csalódásunk volt, általában pont azok a látnivalók nem voltak olyan jók, amikre bekészültünk, de helyette mindig találtunk valami sokkal klasszabbat. Én előre kinyomtattam, fényképekkel együtt a helyi különleges lepkékről 2 oldalt, de végül egyikkel sem találkoztam. Továbbá nagy vágyam volt uráli bagollyal és szalamandrával találkozni. A családom egyik része pedig a különleges ásványok miatt jött. Na, abból hoztunk haza párat..:)

A környékről

Maga Bózsva a Zemplén északi részén található. Kb. 200 lakosú település, de így is 3 részből áll: Nagy-Bózsva, Csehország (tényleg így hívják) és Kis-Bózsva. Mi utóbbiban laktunk, ami 15 perc gyaloglásra volt a falu többi részétől a Nyíri-patak völgyében. Valami álomszép egy környék. Gyönyörű tűlevelű és lomberdős hegyek körbe, rálátás a Füzéri várra, helyes kis házak, madárcsicsergés, zuzmós égerligetek, maga a tökély. Őszintén szólva én egy lepukkant, susnya környékre számítottam. Ennek teljes ellentéte fogadott. A környék összes falva rendezett, szép, karbantartott, kulturált. Az emberek többsége kedves, normális. Az infrastruktúra teljesen jó, minden van, boltok, éttermek és tájékoztatás.

Összehasonlítva a pár évvel ezelőtti Fertő-tónál tett nyaralással, meglepő módon a Zemplén minden szempontból vezet. Az ember azt hinné, hogy Nyugat-Magyarország a kiépített, turistabarát környék, Kelet pedig az elmaradott. De pont fordítva. Európa különleges látványossága, a Fertő-tó, magyar oldalról szinte megközelíthetetlen, természetvédelmi központban csak egy kajaktúrát tudnak ajánlani és egyébként sem túl segítőkészek. Az utak rosszak, a bicikliutak hiányosak, a tanösvények megtalálni is alig lehet.

Ezzel ellentétben a Zempléni Tájvédelmi Körzetben alig tudsz válogatni a lehetőségekből. Már a neten utánanézve is azt láttuk, hogy ők nagyon komolyan gondolják a turizmust. Minden faluban pontos és egységes tájékoztatás van minden programról, útvonalról, látnivalóról, étteremről. Minden faluban van legalább egy múzeum, minden héten valami fesztivál, az erdőkben jól kiépített tanösvények, egyértelműen jelzett túraútvonalak, tájékozott helybeliek és dolgozók, jó utak, direkt biciklis túraútvonalak, röviden összefoglalva, a segge is ki van nyalva az embernek, már elnézést. Ja, és mindenre vigyáznak. Nem lopnak, nem firkálnak össze semmit, nem szemetelnek, nem lehet motorral, meg azzal a négykerekű istenverésével megzavarni az erdőt.

Röhejes módon az egyetlen, amit nem tartanak karban, az a Kék Túra útvonala.XD A Kék Túra átmegy Bózsván, és végig embermagas gaz van rajta. De máshol is ilyen. Azt láthatóan nem a helyi erők tartják karban, és úgy vannak vele, hogy, aki elég elszánt kéktúrázni, azt úgysem fogja zavarni. És igazuk is volt, mert láttunk kéktúrásokat faarccal közlekedni a két méteres csalánban. Egészségükre.

Amúgy meglepő módon, amilyen szépen karbantartottak ezek a nehezen elérhető települések, annyira lepusztultak a Hernád környékén levők. Na jó, nem mind, de ott egyes helyeken akkor sem álltunk volna meg, ha fizetnek. Bózsva helyett majdnem Hernádcécére mentünk nyaralni. Azóta áldjuk a szerencsénket, hogy nem, mert valamelyik nap megnéztük azt a falut is, és hát úristen. Már csak egy nyomorról forgató Fókusz stáb hiányzott belőle. Az a vendégház, amit kinéztünk neten, volt az egyetlen szép ház az egész faluban és nem véletlenül nem volt több kép a helyről. Szóval oda ne menjen senki, ha jót akar. A több helyen beharangozott gyaloghíd a Hernádon megközelíthetetlen, szügyig ér a sár és a susnya, szóval semmi nem látni a hídból, a folyóhoz meg nem lehet lemenni.

Éttermek, boltok, árak

Kis-Bózsván csak laknak az emberek, szóval bármit szeretnénk, át kell menni Nagy-Bózsvára vagy Pálházára. Mi mindenhova kocsival mentünk, és újabb nagy előnye a helynek, hogy minden bolt vagy látványosság maximum negyed-fél óra autóútra van. Biciklivel is elérhető minden és van busz is, de ezeket nem próbáltuk ki. Ja, és egy nagyon fontos: a helyiek veszélyesen vezetnek, parkolnak, sétálnak és bicikliznek, továbbá kutyák alszanak az út közepén, szóval óvatosan közlekedjünk.

Bózsván nincs bolt, de a szomszéd faluban Pálházán több is van. Nekünk a Reál jött be a legjobban, de van Coop, meg külön pék, meg zöldséges, jól felszerelve, jó árakkal. Itt amúgy is minden nagyon olcsó, de minőségi. A környéken mindenhol óriási sárgabarackosok és dióültetvények vannak, ha jól láttuk, szeddmagad rendszerrel.

Étteremből hármat próbáltunk.

Bózsván a Kőbérc: rajtunk kívül senki nem volt, a pincércsaj elég tájékozatlan volt, végig üvöltött a mulatós zene bentről, a pad kényelmetlen volt, nagyon sokat kellett várni a kajára, ami végül közepes volt.

Megálló étterem Pálházán: igazából inkább söröző szeretett volna lenni szerintem, de berendezték étteremnek is. A falak tengerparti hangulatra vannak festve, de a bútor meg a függönyök puccos hangulatot akarnak árasztani, szóval nagyon furán néz ki. A kiszolgálás kedves, de lassú. A kaja nagyon jó volt mind árban, mind ízben.

Tölgyfa étterem Pálházán: rendes vidéki, családias, de hatalmas térrel, kedvesen kiszolgáló falusi nénikkel. Gyorsan megjött a kaja, de nekem nem ízlett annyira. Családomnak igen. Hangulatban, kiszolgálásban és árban ez volt a legjobb hely, de nem az én szájízem szerint főznek.

A többi alkalommal „otthon” ettünk.

Ételekről általában: amint észrevettük, a pörkölthöz arrafelé nem adnak szaftot. Nem tudni miért. Viszont minden gombás étel erdei gombával készül.:) Sok a szlávos kaja érthető módon. Meglepően kevés a vadhús. Halból általában pisztráng van. Sok érdekes étel van, és egy kajának többféle verzióját is adják, ami nekem tetszett. Az adagok emberiek vagy nagyok, és mindenhol van féladag. Szüleim szerint jó a helyi pálinka.

Vásárral, piaccal meglepő módon nem találkoztunk. Így szuvenírből sincs túl sok, kivéve Boldogkővárban, de erről majd később. A telkibányai ásványboltba végül időhiány miatt nem mentünk, de ott valószínűleg van minden, mint a búcsúban.

Szállás

Ez itt a reklám helye: Örömvölgy vendégház. Ide menjen mindenki!:D Egy felújított, kőből készült parasztház. A ház is, a kert is nagyon szépen karbantartott, és minden van. Valamint olcsó a szállás és nagyon korrekt a tulaj. A szomszéd kicsit fura, de sebaj.XD A ház amúgy kb. 8 férőhelyes. 2 franciaágyas hálószoba, az egyik pótmatraccal, meg egy gyerekszoba, amiben egy emeletes ágy és egy normál ágy van. Egy külön WC, meg egy fürdőszoba és WC, egy étkező, egy konyha, egy benti reggeliző és olvasósarok és egy nagy, fedett terasz kerti bútorral. A telken egy felújítás alatt álló nagy sufni is van, ebben van 5 bicikli, meg a nyársak szalonnasütéshez meg minden egyéb. Van nyugágy, függőágy, lengőteke és kombinálható sütögető hely. Wifi meg térerő nincs, vagyis utóbbi alig.

A házzal szemben, az utca túloldalán mini játszótér. Garázs nincs, de normálisan be lehet állni a kertbe. A kertben virágok, nyírt fű, árnyékot adó, öreg fák, gyümölcsfák és nyomokban mókusok. Kora reggel az említett mókusok, egy rakat madár társaságában birtokba veszik a teraszt, így ajánlatos mindent bevinni esténként. A kertben megjelenhetnek random kutyák. Az egész településen kószálnak a kutyák, de mindegyik aranyos és barátságos. Amelyik mégsem az, azt nem engedik ki. A környéken sok helyen nincs kapu, vagy folyton nyitva van, mert bent a kutya úgyis őriz mindent, amúgy meg had szaladgáljon a drága. Főleg ez a két féle kutya van: ilyen földszintes tacskókeverékek, mindenféle színben, meg puli-komondor mixek, szintén változatos megjelenéssel. Plusz a gondok néni bazi farkaskutyaszerűsége, de az nem jön ki és egyébként is végtelenül jámbor. Gondok néni négy telekkel arrébb lakik a nagy híd után jobbra a kockaházban. Ja és ott van Samu az ipartelep öreg és süket vizslája, aki nem enged el, ha nem dögönyözöd meg alaposan.XD

A macskák nem hajlamosak barátkozásra. A szomszédban tyúkokat tartanak, köztük egy gyönyörű kakast, Jenőt (mi neveztük el).

A kertben egyéb emlős vadállat nem volt a mókusokon kívül, a háziak sem mondták, de a falu szélén, tehát pár száz méterre már sok őz és róka található. A rókák oltva vannak, biztonságosak. VISZONT: kullancs az van, tehát mindenki fújja be magát, akárhova megy. Rám csak erdőben került kettő, ugyanazon a 100 méteren, szóval nem hemzsegnek, nyugalom, de fő az óvatosság. Szúnyog meglepően kevés van, inkább lokálisan és csak este a patakparton. Bögöly sajnos van, de azok is lokálisak.

A ház melegben hideg, hidegben meleg, éjjenek a kőházak! Ágynemű, pokróc és párna van, de a törölköző miniatűr, azt vinni kell. Minden edény van, ami szóba jöhet, indukciós főzőlap van, plusz van mikró, pirító, kávéfőző, vízforraló. A hűtő nagy, csak zajos. Van 2 TV, de hálószobain nincs csatorna, csak DVD nézésre jó. Van hajszárító, vasaló, porszívó, ruhaszárító, babaetetőszék. Baromi kényelmes a napozóágy.:) Az előző lakók alap fűszereket, teát, lisztet, meg ilyesmit hajlamosak otthagyni. Vannak DVD-k meg könyvek, meg utazós magazin meg rejtvényújság. Szóval minden.

Látnivalók, nem időrendi sorrendben

Bózsva: Kis-Bózsva egy utcából áll, két kis utcacsonkkal, szóval könnyű rajta végigsétálni és érdemes is. Végigfolyik rajta a patak, a falu nagy részén úgy, hogy a víz egyik oldalán az út van házakkal, a másikon felhagyott gyümölcsösök és erdő. Teljesen belezúgtam a fákba. A sok patak meg pára miatt rengeteg rajtuk a moha és a zuzmó, így minden fa törzse színes is és ez mindegyiknek olyan egyéniséget ad, hogy majd megszólalnak. A patak mellett főleg éger van, de amúgy mindenféle fa vegyesen. A fő út felé sétálva idővel elfogynak a házak, és mindkét oldalt erdő van. A főút túloldalán kezdődik egy bicikliút Pálháza felé, amin nagyon érdemes végigsétálni. Nem hosszú, lapos, végig aszfaltos és nagyrészt erdőben megy, szóval enyhe esőben is jól járható. És nem jár arra a kutya se. Ez mondjuk mindenhol jellemző, hogy a helyieken kívül senki sincs. Alig találkoztunk egyéb túrázóval és tényleg volt, hogy csak mi négyen voltunk egy erdőben. Ez egyrészt jó, mert nyugi van, másrészt nem jó a helyi turizmusnak, gondolom én.

Északra kisétálva Kis-Bózsváról Nyíri felé átmegyünk a patakon, és utána pár ház múlva a mezők jönnek. Itt gyakran őzek legelésznek. A falu vége utána kapásból az érthetetlen célú tölgyültetvény mellett elvileg megy fel egy út a dombra, de ottjártunkkor nagyon gazos volt, így arra nem mentünk. Itt más használható ösvény nincs, el lehet indulni az út mellett, de nem túl érdekes, Nyíri meg gyalog messze van.

Kis-Bózsvában van a Lónyai kastély, vagyis a romja, amit most újítanak fel (kicsit hangos is volt az építkezés). A kastélykert nem látogatható, nagy kőfal veszi körül, az odavezető utca, ami a szállásunkkal szemben nyílt, zsákutca. A turistatérképek jelölnek erre utakat, de azok már nem járhatóak.

Kis-Bózsvából Nagy-Bózsva felé érdemes sétálni. Egy dombon kell átmenni, ahol nagyon szép a kilátás. A házak mögött egy földút megy a gabonaföldek és kaszálók mellett, ami a Kék Túra része, de helyi használatú is, mert a temetőhöz vezet, tehát jól járható. És sok érdekes követ lehet rajta találni. A temetőtől is vezet fel egy gazos ösvény a dombra. Neccesen járható, de gyors út egy nagyon klassz vadleshez, ahonnan mindent látni.

A két falurész között egy kis forgalmú aszfaltút megy át a dombon, mezőgazdasági földek között. A domb tetejéről körben látszik az összes hegy, meg észak felé a Füzéri vár. Itt rengeteg a lepke és gyakran köröznek ölyvek meg hollók. A vetésben és a szántó melletti erdőfoltban mindenféle kismadár lakik, az említett vadles mögött pedig hatalmas sárgabarackos van, meg legelők fürjekkel.

Van még egy vadles, de arról nem olyan jó a látvány és kevesebb az állat is arra.

Nagy-Bózsvára átérve egy méhlegelő van, de nem veszélyes. Gyönyörű látvány volt, mert fehér és lila virágokból álló tenger az egész.

Nagy-Bózsván van egy nagyon mesterséges és nagyon szögletes csónakázótó, amiben pecázni is lehet. Helyes kertek vannak, meg két szép templom.

 

A tó mellett felfelé induló utat nagyon tudom ajánlani. Ez vezet az úgynevezett Csehország falurészbe. Ez az úgymond üdülőövezet, nagyon szép telkekkel és házakkal. Bal oldalt sziklafal van a házak mögött, jobbra pedig a telkek végében folyik a patak. Amúgy erdőben halad az út, a házak után minden kanyarban különböző kőzetekből sziklafalak vannak, eszméletlen szögben növő fákkal a tetejükön. Ez az út kocsival is jól járható, aszfaltos, és felvezet a Szuha panzióig. Onnantól többfelé erdészeti utakon lehet továbbmenni.  Ez a környék nagyon jó gomba és ásványlelőhely. Számomra az állatok miatt volt érdekes. Sok gyík, unka és legalább egy vízisikló is lakik arrafelé. De fotóztam egy rakat nagyon szép gombát is, bár nem értek hozzájuk. Sokat járnak ide ásványokat gyűjteni, de minden eső új réteget mos ki a domboldalakból és az útról, így mindig van új adag. A táblák nem tiltják a gyűjtést. Amúgy maga az erdő is gyönyörű körülötte, de itt mindenhol az.

 A net és a tájékoztatótáblák szerint van egy vadaspark Bózsva és Pálháza között, de ezt nem találtuk meg.

Pálházáról kisvasút megy Rostallóig. Az út kb. 45-60 perc, a felszállók számától is függ. Nagyon helyes a vonat, jófejek a kalauzok. Jegyet a vonaton kell venni. Menetrend a neten is megtalálható, pontosan betartják. Gyönyörű útvonalon megy végig a vonat, faluszélen, patakparton, hegyek között. Az első megállónál odafelé negyed órát álltunk, mert meg lehet nézni egy helyi vadászati és élővilág kiállítást. Nem szeretjük a kitömött állatokat így inkább a patakhoz mentünk le, meg benéztünk egy nagyon szép növényárudába. Több megálló van, szerencsére odafelé csak 20-an mentünk, de visszafelé vagy 50 üvöltő gyerekkel. Ez van.XD A vonat minden útkereszteződésben dudál.:) Amúgy nem hangos és nem füstöl az ember arcába, szóval nagyon élvezetes.

Megáll a Kőkapunál is. Ez egy kastélyszálló étteremmel és tóval. Puccos, és persze a kastélyban lakni drága, valamint az internetes beszámolók alapján az étterem is csak a saját vendégeket látja szívesen, de nem próbáltuk, szóval nem tudhatom. Amúgy szép, jó nagy területen terül el, mert faházak is vannak kiadók, meg van külön park faszobrokkal. Ez a tó már szép és természetes hatású. Itt van alagút is a vonatnak.:)

A vonat kirak Rostallónál, ahol egy szaletlin kívül semmi nincs csak a természet. Király.:) Innen indul a Páfrány-tanösvény, ahol minden nő, csak páfrány nem.XD És a fele elég gazos. Viszont itt oltják és etetik a rókákat, szóval, aki csöndben vár egy kicsit, az lehet olyan mázlista, mint én és lesheti a rókát enni.:)

Mi amúgy az Ördög-patak völgyében indultunk el a kilátó felé, de nem mentünk végig, mert nem értünk volna vissza időben a vonathoz és hosszabb meg meredekebb volt az út, mint gondoltuk. Itt is csak 2 ember volt rajtunk kívül az erdőben. Lepkeileg és madárilag is ez volt a legérdekesebb erdő, sok érdekeset láttam és fotóztam. Itt sok patak és utacska fut össze, sokfelé lehet csalingázni, szabadon alakítható, ki merre megy.

Egy másik fantasztikus útvonal a Bózsva és Telkibánya között félúton található Veres-víz völgye. Az Erdész-Bányász Barátság Pihenőtől indul felfelé a turistaút. Mi csak a kisebbik hurkot tettük meg, a piros-kék jelzés mentén. Na, ez az igazi ásványgyűjtő paradicsom. Még aranyat is találtunk. De most komolyan. Meg öklömnyi hegyikristályt. Az út eleje eső után nehezen járható, olyasmi, mint a Rám-szakadék, hogy ide-oda kell ugrálni a vízfolyásokon, szóval nem egyszerű a terep. Az út első fele ilyen vizes, patakátugrálós, a domb tetejéről leereszkedve viszont tisztára virágos, homoki tölgyes hangulat van, ritkás fűvel, lepkékkel, bogarakkal és sajnos a 2 kullancsom is erről a szakaszról származott. Viszont itt láttam havasi cincért!O.O Hogy ez milyen gyönyörűséges! Nálunk csak a határokon, a magasabb hegyekben él, szóval nem mindennapos jelenség. Valamint gyanúm szerint 2 uráli bagoly huhogott ránk 2 órán keresztül az út első felében. Az egyiket láttam is elrepülni egy fáról. A parkolóban pedig apró boglárkát fotóztam, ami a könyvem igazi különlegesség.O.o Imádom ezt a helyet!<3

 

Voltam Hollóházán is. Megnéztem a porcelánmúzeumot. Meglepően jó. Még a családom is élvezte. Nagyon érdekesen, szépen és ötletesen van kiállítva, pont olyan hosszan, amennyi egy átlag embert is leköt. Ledöbbentő módon szinte semmi nincs vitrin mögé rakva és nem volt teremőr, csak kamerák. O.O Egyedül a jellegzetes minták megnevezését hiányoltam a kiírásokban. Fotózni hivatalosan csak fotójeggyel lehet, nem hivatalosan suttyomban anélkül is. Van ajándékbolt és márkabolt, utóbbiban vannak az értékesebb, első osztályú dolgok és a készletek. Meg a gyűszűk! Három féle gyűszűt lehet kapni 800-900 Ft-ért, szóval olcsón. Az egyik már meg volt, de azért azt is megvettem.XD Mivel ez a saját termékük és nem kell rápakolni árat, viszonylag olcsók a cuccok. Persze ezt csak a maga nemében és a budapesti galériaárakhoz mérten értem. Mást nem is vettem ott, mert olcsó és szép apróság más nem volt. Kár, hogy nem árulnak porcelánmintás bonbont például. Volt egy gyönyörű album is, de most nem akartam erre 6000 Ft-ot költeni.

Tengerszem, Sárospatak. Sárospatak felett a szőlődombok mögött van egy „tengerszem”. Nem igazi, talaj és esővíz által feltöltődött kőfejtő, amibe halakat telepítettek, de így is nagyon szép. Szépen benőtte a környékét az erdő, a sziklákat a virágok. Körbe lehet járni a korlát mentén. Régen a pecások lementek a partjára is, de nem tudom hogyan.O.o Az odavezető út is érdekes, fantasztikus a kilátás. Kocsival elég macerás felmenni a szőlősor végéhez, nagyon kavicsos az út és meredek, viszont gyalog meg odáig elég unalmas. Jótanács: ha lóg az eső lába a hegyek felett, ne induljatok neki, hogy hátha visszaértek még időben, pláne, ha egy vízmosás a felfelé vezető földút és még dörög is az ég. Ha így tesztek, ugyanúgy ronggyá áztok, mint mi, és a végén ülhettek egy szál pólóban meg bugyiban a kocsiban hazáig.XD Pár nappal később már vicces, akkor nem volt az. Sárospatakot érthető okokból már nem néztük meg aznap.XD Anyám sütőben próbált ruhát szárítani. Ma sem értem, miért.XD

 

Füzér. A füzéri várat minden nap láttuk Bózsváról. Kétszer indultunk neki közelebbről is megnézni, de mindig zuhogott az eső, szóval feladtuk. Messziről nagyon szép. Füzér helyes település. A vár alatt nagy parkoló van, onnan egy erdei ösvény megy fel a várhoz, ami elég meredek.

A vár helyett megnéztük a füzérradványi Károlyi kastélyt. Még nincs teljesen kész, de nagyon szép. Be nem mentünk (van vezetés), csak kívülről csodáltuk meg. A parkja meg hatalmas és szintén fenomenális. Nagyon érdemes megnézni. A kastélyt nem Füzérről, hanem Pálháza felől a fenyves alléról érdemes megközelíteni, mert így sokkal egyszerűbb.

Volt viszont egy vár, amit meg tudtunk nézni és azt hiszem a kedvenc várammá lépett elő: Boldogkővár. Ez már a Hernád környéke, a Zemplén lába. Boldogkőváralja nevű településről visz fel egy használható út. Az út elején fizetni kell a parkolásért kemény 250 Ft-ot.XD Megéri. Nagy és szép parkoló, büfével, paddal, őrrel. A várhoz két lépcsősor vezet fel, gyorsan fel lehet jutni, közben van egy lacipecsenyés.:D Meg egy külön fa kilátó. Már innen eszméletlen klassz a kilátás. Pláne, hogy mi borús, esős időben mentünk és több irányban is viharfelhők meg zuhék voltak, csak a várban nem. Nagyon látványos volt. A vár szépen felújított és kibővített. Amit imádtam, hogy minden négyzetcentimétere ki van használva. Van külön várbelépő, de olcsó és az is nagyon megéri. Van bent két kis bolt, meg még egy büfé, mert sok kiállítás. A boltról külön értekeznék. Olcsó és minden van. Ásvány, ékszer, fegyverreplikák, gyerekjáték, facuccok, porcelán és természetesen gyűszű. A hapsi mondta is, hogy egyre többen veszik.:)

 

A vár minden része jól, biztonságosan bejárható, kitáblázott. Nem túl nagyon, de érdekes. A legmenőbb része, hogy egy hosszú sziklanyelvre építettek egy őrhelyet. Hosszában fotózva, tisztára Kínai nagyfal.:D A tömlöc meg ilyen leeresztős pince. Van bazinagy puskapormalom is felújítva, meg pénzverde. Van vártörténeti, fegyver, numizmatikai, címer, történelmi makett és terepasztal, ásvány, kínzókamra és szoborkiállítás. És van kulturált mosdó, ami nagyon fontos.  Szóval nagyon gazdag és szép hely, tessék megnézni, ha arra jártok!:)

Hazafelé még elnéztünk Regéc felé, legalábbis elindultunk Fonytól az odavezető úton. Ott is van egy vár, de odáig nem mentünk el, mert nagy kitérő lett volna, de az arrafelé vezető hegyi út nagyon klassz. Gibártnál mentünk át a Hernádon, itt jól látszott a folyó is, ami a sok esőtől nagyon megáradt, a fák feléig ért, és láthatóan nemrég vitte el a parton kiépített sétautat, aminek már csak az eleje van meg. A faluban van egy kastély kicsit beljebb, azt nem láttuk, de a környező templom és melléképületei nagyon szépek.

Az élővilágról még egy kicsit. Ilyen védett helyeken sajnos az van, hogy az igazán speciális fajokkal nem feltétlenül találkozik az ember, hiába van jó helyen. Hiszen az ilyen fajok még az élőhelyükön sem gyakoriak. Szóval például madárból a kertben rengeteg volt, de ugyanazok csak más arányban, mint itthon. Zöldike, csicsörke, énekes rigó, tengelic, házi rozsdafarkú, tövisszúró gébics és széncinke. Ezekből volt a legtöbb. Néha betévedt pár nagy fakopáncs, meg egy-egy csilpcsalp füzike meg vörösbegy, este pedig a szomszédból erdei fülesbaglyok kiabáltak. Ennyi. Láttam héját meg karvalyt, hallottam zöld küllőt, meg találkoztam hegyi és barázdabillegetővel, meg barátcinkével. Ja, és sok a csuszka. De ezek közül egyik sem különleges.

Az erdőkben viszonylag kevés helyi jellegzetességgel találkoztam. Ragadozómadárból számomra újdonság volt a darázsölyv. Amik még érdekesek voltak, azok a baglyok. Egyszer az uráli bagoly páros, amit még meg kell erősítenem, mert csak a hangjuk van felvéve. A másik nagy szenzáció pedig az uhu volt. Na, az érdekes volt. Boldogkővárból kinéztem a hegyoldalra és ott ült az uhu egy fenyő tetején az esőben. Szajkók zargatták, de a baglyot nem zavarta. Vagy négyszer nagyobb volt náluk. A bagoly nyugisan forgatta a fejét meg tollászkodott. Fényes nappal. Elég messze volt, így az új gépemmel, aminek egyetlen hibája a gyenge zoom, nem tudtam lefotózni, de a kukkerral elég jól látszott. Egy heggyel hátrébb meg két zerge legelt. Az se túl gyakori látvány Magyarországon. Egyéb szívetmelengető érdekesség a rengeteg gólya volt. Minden faluban sok fészkük volt, átlagban 3 fiatallal. Errefelé sokkal több a gólya, mint az ország nyugati végében. Ja, és nagyon sok fecske van, molnár, füsti és sarlós.

 

Lepkéből fotóztam pár számomra érdekes és még hiányzó, de amúgy gyakori fajt. Ezekkel elégedett is vagyok, az esős időhöz képest elég jó dolgokat találtam. Viszont az esti lepkézések alkalmával meglepően kevés lepke jött a lámpafényre. És fura módon a nappali lepkék sem voltak túl változatosak és egy deka csüngőlepkét sem láttam, ami pedig a hegyi kaszálókon hemzsegni szokott.

 

Szintén meglepő, hogy ugyan rengeteg patak volt, meg tó, de kecskebéka az egy se. Ezek szerint hegyen nem szeret lakni. Helyette mindenhol unkák vannak tonnaszámra. Békából még az egy szál erdei béka bukkant fel. Gyíkból a zöld gyík a leggyakoribb. Szalamandrát nem láttam, de ahhoz tényleg nagy mázli kellett volna. Siklóból is meglepően csak egy fiatal vízisikló került elém. Szóval a meleg és vizes idő ellenére kevés volt a hüllő és a kétéltű.

Meglepően kevés volt a meztelencsiga is, bár őket nem hiányoltam. Csak egy faj példányai jelentek meg nagy ritkán, viszont azok vagy 15 cm-esek voltak.O.O Szívesen megnéztem volna a kék meztelencsigát, ami mindenhol ki volt plakátolva, de azt sem láttam.

Emlősből, meg mint említettem őz, róka meg mókus volt. Érdekes, hogy ilyen erdős, vadregényes részeken sosem találkozom sünnel. Pedig elvileg kellene legyen. Borzot nagyon szerettem volna látni, de őt nehéz elkapni. Egy ürülékező helyével találkoztam a tengerszemnél. Semmilyen kisemlős nem volt a mókuson kívül, se menyétféle, se rágcsáló. Viszont a mókusból mind a vörös mind a fekete színváltozat előfordul. Denevérből is volt néhány. Érdekes módon szarvast sem láttam. Azt hiszem ilyen helyen ők is félénkebbek.

Szóval az eső ellenére jó nyaralás volt. Láttam pár igazán érdekeset, még, ha nem is sikerült annyi mindent elkapni, mint szerettem volna. A hely és a környék fantasztikus, így valószínűleg visszamegyünk még a családdal felfedezni, ami kimaradt.

 Fotók: https://plus.google.com/photos/111162186523703682416/albums/6048110489648568865?authkey=CJ3swPiBip3dRQ

Zebrapinty szabadságon

Napfényes délelőtt mi sem normálisabb látvány a kertben, mint egy békésen csipegető zebrapinty. „Várjunk, mi?! Igen, ez valóban egy zebrapinty. Na, jól van, fényképezőgép. El ne ijesszük. Hogy kerül ez ide?” Ez zajlott le itthon vasárnap délelőtt.

A valószínűleg fogságból szökött, nagyon szép állapotú jószág kicsit zavarodottan, de élénken csipegetett, néha verébszerű hangokat hallatva. Tőlem nem ijedt meg, sőt közelebb is jött, de a mellé leszálló feketerigótól bepánikolt és elrepült. 

Azt már megszoktam, hogy a Budapesti Állatkert környékén random papagájok vannak, de ilyesmit látni a saját kertünkben elég meglepő egy jelenség volt. Remélem ezt a hatalmas vihart, ami aznap este érkezett, túlélte szegény madár, és egyszer visszajön. Üde színfolt lenne nálunk.:)

Végtelenített kakukkok és óriás kecskebékák

Semmi, csak a Suláknál jártam. Akkora kecskebékákat láttam, mint egy nőstény barnavarangy. Nagyobbak voltak, mint a kezem. Szerintem siklókat is azért nem láttam, mert vagy megijedtek ezektől a méretektől, vagy, mert ezek az óriások megették őket.:D

Jó volt hallani, hogy már mindenhonnan szól a kakukk, megállás nélkül. Ha igaz, hogy az ember annyi évet él, ahányat szól a kakukk, akkor a MacLeodok a kanyarban sincsenek hozzám képest.:D

Délután még az első idei sárgarigómat is megláttam. A parlag felett nagyon magasan egy rétisas körözött, a földön pedig bíbic futkározott, tehát mégiscsak itt vannak idén a kis bóbítások.

 

Hatalmas szenzáció, hogy farkasalma lepkét láttam az utcánk elején!O.O Évek óta turkálom a farkasalmát hernyó után. Tőlünk a Dunapartig végig nő ez a növény, de főleg a Duna mentén tömeges, a napos gátoldalban és a Sulák végszakaszán, de az erdőben is vannak foltjai. Viszont a lepkével sosem találkoztam eddig. Lefotózni sajnos most sem sikerült. A farkasalma lepke szigorúan védett, Vörös Könyves faj. Bár a tápnövénye sok helyen nő, a lepke sokkal ritkább. Próbáltam a növényt megtelepíteni a kertünkben, de se tőről, se termésről nem sikerült.

Az utca végétől nem messze a patakparton nő farkasalma, tehát ezek szerint ott kell ennie a hernyóknak. Ajánlom is nekik.

Be is jelentettem a Vadonleső honlapon a lepkémet, rá is kérdeztek, hogy biztos az volt-e, de megnyugtattam őket, hogy értek hozzá és igen, az volt.:D

A patak partján még egy frissen kikelt nagy tarkalepkével is összefutottam. Mivel éppen akkor kelt ki a bábból és szárítkozott, hagyta magát közelről fotózni.

Találtam egy rakás málnapohók petét is, de nem biztos, hogy felnevelem a hernyókat, mert sose sikerül telelteni ezt a fajt. Lehet, hogy inkább elengedem majd őket, ha megnőnek.

További fotók minden egyébről:

Tűzlepke

Kétsávos gyalogcincér

Szongáriai cselőpók a kertben

A szongáriai cselőpók szerintem nem azért védett, mert ritka. Szinte minden szárazabb, homokos területen előfordul, ahol rövid és ritkás a gyep. Viszont átlag ember számára valószínűleg csak nagy és ijesztő és vélhetően azonnal leüti, ha tudja. Így gondolom, inkább védetté nyilvánították, hogy ne csapják agyon az összeset.

Én is megpróbáltam inkább áttelepíteni a kertünkből, amikor pár hete egyszer csak megjelent. Annyira szárazak a kertünk egyes részei, hogy felrepedezett a talaj és fű is alig nő. A cselőpóknak tökéletes volt.

Én nem bántok semmilyen állatot, ha van rá lehetőség, áttelepítem máshova, elsétálok vele vadabb területre, stb. A cselőpók számomra is ijesztő, tudom, hogy mérgező és agresszív, ráadásul van egy erősen arachnofóbiás a családban, aki, ha meghallja, mi mászkál a kertben, ki se jön többé a házból.

Így első körben megpróbáltuk kiásni a pókot. Ez a faj egy hosszú lyukat ás a földbe, ami olyan hüvelykujj átmérőjű cső, a szájánál hálóperemmel. Igyekeztünk az egésznek aláásni, aztán a földkupacot egy vödörbe rakni. Ez sikerült is, ki is sétáltam vele egy megfelelő lakatlan élőhelyre, de utólag kiderült, hogy a pók már ásáskor megszökött. Pár nap múlva szinte ugyanott, ahol az első háza volt, vájt egy új csövet. Ezt is megpróbáltuk kiásni, de ez sem sikerült. Harmadik próbálkozás után a pók eltűnt. Remélem végleg.

Ha bárki találkozik vele, legyen óvatos. Közeledésre azonnal visszahúzódik az üregébe, de ha ingerlik, böködik, támad és ugrik. A széttárt lábainak fesztávolsága a 10 cm-t is elérheti, szóval hatalmas. A csípése egy-két masszív lódarázscsípés hatásával és erejével arányos, tehát egyáltalán nem halálos, de nagyon fáj és rosszullétet, vagy allergiás rohamot okozhat.

Tehát, ha valaki összeakad vele a kertben és nincs útban neki, ne bántsa. Ha a házból vagy bárhonnan ki akarja paterolni, akkor viszont kesztyűben és nagyon óvatosan, valami nagyszájú üveggel szedje össze. Köszönöm a pókok nevében is.

A nevéről annyit, hogy Szongária Kína egyik része. Gondolom, ott írták le a fajt, ezért arról a helyről van elnevezve. A „cselő” szó pedig az Értelmező Szótár szerint „Csálé, félre álló, összevissza” jelentéssel bír.

Tétényi-fennsík tanösvény

A Szoborpark nem igazán érdekelt sose, de ami mögötte van! A buszról mindig vágyakozva lestem a fennsíkot a rengeteg virággal, galagonyával, fenyvessel és azon agyaltam, vajon mi lehet ott. A héten végre megnéztem. Ez az a hely, ahova minél gyakrabban vissza kell jönnöm. Valami fantasztikus táj. Változatos, tarka és izgalmas. És sehol senki. Jó, én hétköznap mentem és még csak április van, de akkor is csak 1 fotóssal és egy biciklissel találkoztam. Utóbbival természetesen a természetvédelmi terület határát jelölő úton. Mint utólag kiderült, bár 4 órát bóklásztam, csak a tanösvény felét sikerült megnéznem.XD

A fennsík így áprilisban csupa kék meg sárga. Vad gyöngyikék sötétkéklenek, köztük a roppant aranyos, liláskék gubóvirágok és egy rakás, mindenféle sárgás kutyatej, pimpó, meg ternye. Pici, fehér kőtörőfüvek, halványkék veronikák, pirosas vérfüvek és egy-egy „nemistudommidebiztosnagyonvédett” érdekesség.:D Itt-ott kőkibúvások, fantasztikus mohaszőnyeggel, a nagyobb kavicsokon vagy fatörzseken pedig napozó zöld gyíkokkal. Nagyon figyeltem a pannongyíkra is, de vele sajnos nem találkoztam.

Gubóvirág

Csabaíre vérfű

Zöld gyík

A ritkás alacsonylombú erdős részek is izgalmasak. Kőrisek, molyhos tölgyek, erdei fenyők alkotják. A talajuk szintén száraz, egy kicsit más a növényzetük, mint a gyepnek és nagyon hangulatosak. A fák között pedig itt-ott felbukkannak a hajdani lőtér mesterséges darabjai, romos falak egy gödörben vagy éppen egy-egy lövészárok, esetleg bombatölcsér, amelyekben már újra a természet az úr.

 A gyepen a rengeteg féle virágon seregnyi a lepke is. Életemben nem láttam még ennyi hajnalpír lepkét, mint itt. A másik két tömeges lepke a közönséges gyöngyházlepke és egy apró sodrómolyféle, a karszti fúrómoly volt. Találkoztam még párducfoltos araszolóval, kardoslepkével, nappalibagollyal, egy felzavart gammabagolylepkével és egy nagy rókalepkével is.

Hajnalpír lepke

Karszti fúrómoly

Párducfoltos araszoló

Közönséges gyöngyházlepke

A legelképesztőbb jelenség viszont hernyótéren jelentkezett. Érdemes kimenni és megnézni annak, aki nem undorodik tőlük, mert ritka és érdekes látvány. A terület nagy részét, ahol a füves élőhely védelmében nem ritkították meg a bozótost, galagonya és egyéb vad vagy félvad bokrok nőnek. Ezeken pedig ezrével táplálkoznak jelenleg a hernyók.O.O Főleg különböző tavaszi és téli araszolók hernyóiról van szó, de találkoztam bagolylepke hernyókkal is. Egyes bokrokon szinte centinként követik egymást a kis 1-2 centis hernyók. Fürgén araszolnak és kopaszítják az ágakat. Annyi volt belőlük, hogy néha még magamról is le kell segítsek egy-kettőt. Nem igazán fordult velem még elő, hogy ahhoz, hogy egy hernyó begyűjtsek, három másikat kell leszednem egy ágról.XD

Kifejezett célomat, hogy megtaláljam a hazánkban ritka, de itt tömegesen előforduló, füstösszárnyú ősziraszoló (Lignyoptera fumidaria) hernyóját, nem sikerült elérnem, de nem adom fel. A lepke rajzására is biztos kijövök ősszel.

Nagy téliaraszoló hernyója

Zöldes tavasziaraszoló hernyója

Réti tarkalepke hernyója

Kékes őszibagoly hernyója

 A többi rovarfaj közül a mezei homokfutrinka tetszett nagyon. Smaragdzölden csillog, két kis ékfolt díszíti a szárnyfedőjét és mindig csak egy méterrel repül előrébb az ember közeledtére, így vigyázni kell, hogy rá ne lépjünk.:D

Mezei homokfutrinka

Halmokban állnak a csigaházak mindenfelé, fele üres, fele lakott. A legtöbb zebracsigából van. Egyéb gerinctelen érdekesség a szongáriai cselőpók is, ami itt igen gyakori. Találkoztam még sutabogárral is, aki lehet, hogy teljesen közönséges faj, de nekem nagyon tetszik.:) Rengeteg érdekes rovar volt, de ezeket még határoznom kell.

Zebracsiga

Sutabogár

Madárfajokban is biztos bővelkedik a hely, de inkább hallottam, mint láttam őket. A legtöbb fajjal, amit ezen az élőhelyen elvár az ember, nem találkoztam. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek itt, csak pont nem találkoztam velük, pláne, hogy nagy részük valószínűleg a fészkén ül. Nagy örömömre viszont láttam például egy hollót, amire pont nem számítottam. Volt még vörös vércse, karvaly, egerészölyv, sok örvös galamb, csilpcsalp füzike, citromsármány, mezei veréb, széncinke, őszapó, feketerigó, cigánycsuk, vörösbegy, kis poszáta, barátposzáta, tövisszúró gébics és szajkó. Jó, tudom, ez egy szép lista, de igazából lehetne ötször ilyen hosszú is ezen a helyen. Majd legközelebb.

Az infrastruktúráról és praktikussági dolgokról annyit, hogy nagyon szépen rendbetartott tanösvény ez. Szinte nincs szemét, az út mindenhol jól járható, nagy a parkoló és ingyenes, van a bejáratnál térkép. A tanösvény tábláin csak egy-egy élőhely folt megnevezése és 1-2 jellegzetes faj neve található, de átlag embernek nem is kell több. A tanösvényről szóló füzetet pedig a bejárat melletti Fitoland kertészetben lehet megvenni, kemény 190 forintért.

A területen elvileg tüzet rakni tilos. Én egy tűzrakóhelyet azért találtam. Pad nincs, se piknikezőhely, ez nem egy olyan terület. Itt a gyep az egyik fő látványosság. Nem azt mondom, hogy ne üljünk bele nézelődni, de ez az az élőhely, amit minél kevesebbet kéne taposni. Ugyan van egy szép hosszú tanösvény, de a környéken mindenfelé indulnak még kisebb ösvények és utak a kalandvágyó lelkeknek. A főút hangja és a víztorony jó tájékozódási pont, szóval eltévedni sem lehet. Az igazán erdős rész felé viszont csak csoportosan és csak fényes nappal ajánlanám a túrát, mert a fene tudja, kik kóricálnak a kevésbé őrzött területeken.

A lakott részről még szeretném elmesélni, hogy szívesen odaköltöznék. Minőségi út, gyönyörű kertek, minden tiptop, rendezett. Mint egy felkapott vidéki üdülőövezet.:)

Szóval a Tétényi-fennsíkot ajánlom a bogarászó kedvűeknek, de az egyszerű sétálóknak is, akik nem állnak meg minden fűszálnál, mint én, mert főleg ez a tavaszi, lepkékkel tarkított virágözön szerintem még őket is elvarázsolja.:)

Az összes fotó egyben itt megtalálható:  https://plus.google.com/photos/111162186523703682416/albums/6001331135528503729