Téli madáretetés

Miért is etetünk madarat? Azért, mert a böhöm nagy hó és hideg miatt nem találnak kaját. Ezért amíg nincs nagy hó és fagy, addig nem kell etetni. Vagy csak keveset, hogy kicsit feltápoljuk szegény párákat. Most pl. már lehet elkezdeni etetni, de még ne rakjunk ki sokat. Ha elfogy aznapra, akkor elfogy. Nem szabad őket elkényeztetni, mert hozzászoknak, és akkor később nehezen szoknak vissza a keresgélésre. Viszont, ha egyszer elkezdünk etetni, akkor egész télen át következetesen etessünk, ne szakítsuk meg hirtelen, ne felejtsük el, mert csak ártunk a madaraknak. Ez a legfontosabb, a rendszeresség.

Mivel a másik ok, amiért etetünk, az az, hogy szeretünk gyönyörködni a madárkákban, célszerű olyan helyre rakni az etetőket, ahol jól látszanak az ablakból is és jól fotózhatóak.:)

Mindezek mellett fontos szempont a macskamentesség. Rakjuk olyan ágra, párkányra, etetőre a madáreleséget, amit a macska nem ér el, vagy csak nagy macera árán. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a kertben mindenképpen magasított, vagy magas helyre rakjuk a kaját. Fenyőre nem megy fel a macska, és örökzöld lévén a fa remek búvóhelyet nyújt, ezért a madarak imádni fogják. Egyéb fáknál egy minimum másfél méteres magasságot ajánlok és olyan ágrészt, ami a macskát már nem bírná el. Profik erősíthetnek cölöpre etetőt.:) 

Ez a legjobb megoldás, pláne, ha közvetlenül egy fa mellé helyezzük. Amúgy minden falból kiálló szögre, kaspóba, kerítésre, pergolára stb-re akaszthatunk etetőt/kaját, ami ezt elbírja és macskamentes. A madaraknak nem kell nagy hely ahhoz, hogy egyenek. Ráadásul a trükkösebben kihelyezett eleséget a verebek, galambok, rigók, akiket így is sokat látunk, nem vagy csak nehezen tudják megdézsmálni, ezért több jut a különlegesebb téli vendégeknek, mint a szén- és kékcinkék meg az őszapók, akik fejjel lefelé lógva is kényelmesen eleszegetnek.

Az is tud etetni, aki nem kertes házban él. Ott az ablakpárkány, ami kiváló etetőhely a bátrabb madarak számára. Vagy ki lehet rakni valamit egy olyan fára, amit látunk az ablakból. A párkánynál szintén csak a macskamentességet emelem ki. Amúgy a párkány azért is jó, mert nem kell külön etető, hanem elég a magokat és a többit kiszórni az ablak elé és passz.

Etető bármi lehet. Lehet venni dekoratív kis házikókat akasztóval, amik nem csak szépek, de mivel van tetejük, védik a kirakott kaját a hótól. De, ha nem akarunk nagy költségeket, akkor nagyon jók a kosarak is etetőnek. Magának a kosár résznek nem kell nagynak lennie, a fogantyúja legyen csak elég bő ahhoz, hogy kényelmesen kiakasztható legyen. Ezeket célszerű fedél alá kihelyezni, vagy esetleg vastag fenyőágon átbújtatni, hogy az fogja föl felette a havat. Fenyőre kihelyezett etetőnél érdemes a fenyőágakat pluszban beszórni maggal. Egy fára tegyünk nyugodtan ki több ponton kaját, mert, ha 1 madár jön, akkor jön majd 50 is és bunyózni fognak.XD

Mit rakjunk ki? Nagyon fontos, hogy, ha igazán jót akarunk a madaraknak, vizet is rakjunk ki és ügyeljünk rá, hogy, ha az befagyott, akkor kicseréljük. Persze, ott a hó meg minden, de az nem jó nekik ivóvíznek, mint ahogy nekünk sem.

Kajából szinte bármit ki lehet rakni. Igazából nekem a klasszikus dolgok, mint pl. a szalonnabőrke és a zsírba nyomott magok nem váltak be, de lehet, hogy másnak működik. Magból a napraforgómag a legjobb. Ne legyen sózott!XD Bár amúgy van, amelyik madár azt is megeszi.:D A vegyes madáreleség néven futó magkeverék nagyon jól néz ki, de igazából szinte csak a szotyit fogják kienni belőle a madarak.^^” Ezért érdemes egyszerűen csak azt venni. Még olcsóbb is. Ha maradt nyárról száraz napraforgófejünk, mert nőtt a kertben, érdemes azt is kikötözni valahova, mert a cinkék imádják kivésni a tányérjából a magokat.:)

A másik univerzális kaja a cinkegolyó. Ilyen néven lehet kapni állatos boltban. Itt jegyzem meg, hogy ilyen magokat és egyebeket, kisállatboltban, gazdaboltban, virágárudában, virágosnál vagy akár élelmiszerboltban is lehet venni. Na, a cinkegolyó nem cinkéből készült.XD Hanem a cinkék szeretik. Ez egy öklömnyi darából és magokból összegyúrt golyó, ami egy hálóban lóg. Erre a madarak rászállnak és kipiszkálják belőle a nekik tetsző részeket. Imádják. Eredetileg kis termetű madaraknak szánták, de a szajkók, lévén nagyon okosak, lazán leszállnak az ágra, majd felhúzzák maguknak és elvannak vele.XD De ők sem tudják kiszakítani, mert a háló műanyag. Egy-egy golyó kibír kb. egy téli etetésszezont.

Egyebek: szorgalmasabbak rakhatnak ki diót. Mi ezt úgy szoktuk, hogy egy zsinórra 15-20 cm-re egymástól felkötözünk csipeszeket, és a csipeszekbe felfogatunk egy-egy fél diót. Nagyon látványos, amikor egy ilyen ágra kikötött füzéren akár három cinke is lóg egymás alatt.:) De simán rakhatunk diót az etetőkbe is.

Főtt zöldségek is mehetnek. Ezt főleg a rigók, verebek, galambok és szajkók fogják szeretni. De nem baj, a fenti trükkösebb kaják után megérdemelnek valami egyszerűbben megszerezhetőt.:) Szóval a maradék főtt rizs, borsó, kukorica mehet ki nekik. Nálunk a hátsóterasz sarkára került eddig, de most ott lakik a macska, szóval új helyet keresünk. Valószínűleg beszórjuk majd a fenyő alá.

Húsféléket mi nem szoktunk kirakni. Sokan mondják a szalonnát, de mint fentebb említettem, nálunk nem vált be. Ennek egyik oka lehet, hogy a rovarevő madarak bélrendszere, mint pl. a cinkéké is, télire átvált magok emésztésére. Bezony. Ezért esznek ilyenkor ők is magot.

Érdekes megfigyelés viszont itthon, hogy a fekete rigók szeretik a banánt.XD A próbaképpen kirakott héjból kicsipegették a maradékot. De bármi más gyümölcsöt szívesen megesznek, mondjuk az almát.

Ennyit az étrendről.

Pár fontos dolgot még meg kell említenem. Ne sajnáljuk az olyan „kommersz” madarak elől sem az ennivalót, mint a veréb vagy a rigó. Mindkettő védett, hasznos, szerintem szeretnivaló madár, és csak azért, mert őket látjuk nap mint nap, még nekik is nagyon jól fog jönni ez a plusz, amit mi tudunk adni nekik. A fenti trükkösebb megoldásokat érdemes kombinálni a nagyobb etetőkkel, hogy mindenféle méretű és vérmérsékletű madár megtalálja a maga számítását. Például, ha csak egy nagy etetőt rakunk ki, mondjuk egy kosarat, fenn áll a veszélye, hogy egy rigó, vagy egy galamb beleül enni, és nem enged oda mást.

Az etetéssel együtt jár egy-két kellemetlen, vagy nem várt következmény, de szerintem ezek mellett is bőven megéri az egész. Egyik ilyen a madárürülék. Ez főleg párkánynál zavaró. Etetőknél pedig ugyebár az alatta lévő terület lesz piszkos. De a madárürülék könnyen eltakarítható. Másik érdekes következmény kerteknél, hogy ahol szotyival etettünk, ott tavasszal helyes kis napraforgó palánták bújnak majd ki.XD Mi meg szoktuk őket tartani, ha nincsenek túlságosan útban, és télen azt eszik a madarak. Harmadik és talán egyeseknek a legzavaróbb tényező az egér. A kirakott madárkajára, főleg a párkányon, vagy a földre kirakott adagokra rájárhatnak az egerek. Ez a kertben nem zavaró, sőt szórakoztató látvány és a madarakat sem zavarja. De lakótelepi és hasonló körülmények között számolni kell vele. Viszont, aki jó helyen lakik, tehát ligetes, erdős, külvárosi körülmények között, az mókussal is találkozhat az etetőn.:)

Összességében ennyi mondható el a téli madáretetésről. Megismétlem a legfontosabbat: rendszeresség. Minden nap rakjunk ki újabb magadagot és vizet!

És még valamit. Aki a kertbe rakott ki odút is, az télen is számíthat lakókra, ugyanis az odúlakók, mint a cinkék, ott fognak aludni a hideg téli estéken.

Hogy kik is jönnek az etetőre, az nagyon területfüggő. Ha tudjátok, írjátok meg nekem az érdekességeket, mert bármennyire is csak a cinkéket emlegettem folyton, nagyon sokféle madárral lehet ilyenkor találkozni. Sőt, ha valakinek van kedve részt venni a magyar madarászok munkájában, vagy csak dicsekedni akar, írja fel megfigyelését a birding.hu oldalra.:)

Vagy, ha van rá igény, írok egy listát a gyakoribb téli vendégekről, hogy megkönnyítsem a határozást.

Jó szórakozást és köszönöm a madarak nevében is!:)

Tábla nélkül - Hutia

A cím azokra az állatokra utal, akik a budapesti állatkertben élnek, de hiába a világszínvonalú körülmények, valamiért a névtábla lemarad előlük. Az embert általában pont azok az állatok érdeklik a legjobban, amelyek előtt nincs információs tábla és ugyanez igaz azokra a kitáblázott állatokra, akik nincsenek is bent az adott ketrecben.

Pár hete találkoztam egy ilyen kis névtelen, de roppant tüneményes állatkával a Pálmaházban. Egy tukánnal egybezárva éldegélt magányosan, ott gubbasztott a fán, majd láttam etetéskor, ahogy a pici mancsaiban forgatja a kajáját. Nagyon aranyos volt és nagy nehezen sikerült kinyomoznom, ki is ő.

Ő a hutia avagy a kubai kúszópatkány, latinul Capromys piloride.

A Wikipedia nagyrészt az alábbiakat írja róla:

A rágcsálók rendjébe és a hutiák családjába tartozik. Rengeteg hutiafaj van, sok közülük már kihalt, de a kubai hutia nem veszélyeztetett. Bár a kelet-kubai hegyvidéken élő állományuk egyedszáma folyamatosan csökken, többfelé közönséges fajnak számít. A csökkenés oka többek közt az, hogy a helyiek nagyon szeretik a húsát és kutyákkal vadásznak rájuk.

A kubai famászópatkány Kuba szigetén és néhány környező szigeten él. Széles körben elterjedt, többféle élőhelyen is előfordul, így a sűrű erdőkben, a bozótosokban és a hegyvidéki területeken egyaránt megtalálható. A Kuba északi részén élő hutiák előnyben részesítik a mocsaras, mangroveerdei élőhelyeket.

Sűrű erdőkben a fákon él. Az ágak között nagyon ügyesen mozog. Kúszás közben segítségére vannak erős karmai és kapaszkodófarka. A földön esetlenül mozog, hátsó felének túlfejlettsége miatt. A prérikutyákhoz hasonlóan felegyenesedve szokott figyelni.

Társas állat, nagyobb családi csoportban él, melyet egy domináns hím vezet.

Szagjeleket hagy, melynek az egyedek közötti kapcsolattartásban van szerepe. Társas viselkedésére jellemző a kölcsönös szőrzetápolás, melyet időnként egymás körüli bukfencezésszerű játékkal szakít meg.

Étrendje falevelekből, fakéregből, gyümölcsökből, kisemlősökből áll. Fogságban kedveli az olyan szúrós szagú növényeket, mint a hagymafélék.

A többi rágcsálóhoz képest nagyon fejlett gyomra van, mely hasonlít a kérődzők rekeszes gyomrára. 

Ez lehetővé teszi a falevelek és a fakéreg emésztését, melyek táplálkozásának nélkülözhetetlen összetevői.

Az év bármely szakában szaporodhat. Vemhességi ideje 3 és fél – 5 hónap. A nőstény egyszerre 1–6, leggyakrabban 2–3 kölyköt vet. A kölykök fejletten, szőrösen és nyitott szemmel születnek. Hamarosan elkezdenek szilárd táplálékot fogyasztani, és a fáramászást is megtanulják. Az anyán kívül rendszerint más nőstények is nevelik a gyerekeket.

Első bejegyzés - Madagaszkár Ház

Bemutatkozás helyett mesélek egy kicsit a budapesti állatkert fentnevezett épületéről és a mai ottani élményeimről. A "ház" előtti kertben van egy sétány lemúrokkal. Amiről eddig nem tudtam. Elkerített rész, ahova bemehetsz és a lemúrok - jobban mondva a gyűrűsfarkú makik - kijöhetnek az elkerített részről a járdára, ha akarnak és ismerhedhetsz velük. És naná, hogy akarnak, mert tudják, hogy mindenkinél kaja van.XD Persze a bejáratnál ki van írva, hogy ne etesd őket, de ezt senki nem tartja be. Én nem bírtam ki, és rászóltam a hülye látogatókra, de nem volt eredménye. De az egyik makit nem is kellett etetni. Lazán feltört egy elhagyatott babakocsit és zsákmányolt egy sajtos tallért.XD A makik nem nagyon vannak oda a simogatásért, de nem szaladnak el előled, ezért hozzájuk lehet érni...awww...puha, tömött, gyapjas bundájuk van, amit legszívesebben órákig simogatnék. Az ember szívesen eljátszogatna a makikkal, de ők egy kicsit azért óvatosak. Ha nem adsz nekik enni, ott is hagynak. És valamiért nem néznek a szemedbe. Én 10 centire mentem a fényképezőgéppel az arcukba, de nem néztek rám.O.o Most pedig jöjjön egy-két lemúros kép.

A sajtostallér-tolvaj:

 Kő' kóla?

Ezután bementem végre a házba is. Belül jobb oldalt három üvegfalú kifutó van, amiknek van átvezetése a szabadtérre is, tehát ide főleg este és hidegben jönnek be az állatok.Az első és legnagyobb részben az aranyhasú mangábék hálóhelye van. Az alábbi példány éppen a kinti kifutóba való kiengedésre vár az átvezető folyosóban.

A következő két futóban vöröshomlokú maki, majd vörös vari lakik. Ez utóbbi egy nagydarab szárazföldi teknősfajjal osztozik, aminek nem volt fajtáblája, ezért nemtom mi volt az.^^"

Az épület balfele egybenyitott, kerítésmentes kifutó. Van benne három hüllőterrárium, de a többi része egy dzsungel, benne egy ösvénnyel. Itt egy szerecsenmaki pár és három fényseregély faj példányai laknak, meg egy rakat egér, akik az ő kajájukat eszik.XD

Madagaszkári nappali gekkó, aki gondozója szerint azért tartja így a farkát, mert így jó neki.^^"

Párduckaméleon, aki a leírás szerint piros és kék is tud lenni, ha akar. Most zöld volt:

És az egyik fényseregély, az ibolyás, aki nem akarom tudni, mit eszik.XD

Najó, kép a szerecsenmakiról is. A hangja amúgy olyan, mint egyszerre horkolna és böfögne szegény.^^" Szerintem tisztára ilyen őrült tudós feje van, akire most robbant rá a kémcső.

A másik makiról és a variról sajnos nem sikerült jó fotót csinálni. Amúgy a harmadik hüllőterrárium madagaszkári talajlakó boákat tartalmaz, akik a délelőtti és délutáni látogatásom között eltelt időben egy centit sem mozdultak. Ezek nem unják halálra magukat?^^" Amúgy az állatok mellett megtekinthető a madagaszkári női és férfi népviselet is.:) Ennyit erről az épületről. Érdemes beülni hosszabb távra és megvárni, mit csinálnak az állatok, ha megszokták a látogatót. És bár az egerek nem hivatalos lakók, szerintem ők is nagyon helyesek.^^