Bébirigók – Csipcsap, hol is vagyok?

Mostanában kezdik a kis rigók ellepni a kertek alját. Ha rövidfarkú, össze-vissza barna, pufi és tanácstalanul álldogáló, éles hangon csippongató rigót látunk, akkor nálunk is.

A kisrigók már akkor kiugrálnak a fészekből, amikor se repülni, se önállóan táplálkozni nem tudnak, így gyakran bukkanhatunk zavart tollgombócokra a bokor alatt, szemükből pedig süt a kérdés: „Jó, és most?” Ezeket a rigókat ne vegyük fel, ne zavarjuk, ne vigyük haza, mert a szüleik továbbetetik őket. Rigóéknál ez a normális, hogy a kicsik két hét fészekben kuksolás után kiugrálnak és onnantól a szülők még további két hétig etetik őket. Addig a kicsik a bokrok alatt, alacsony ágakon csipognak, hogy a nagyok megtalálják őket.

Mondhatnánk, hogy nem túl értelmes stratégia, mert egy macska vagy egy nyest így sokkal könnyebben elkapja őket. Viszont gondoljunk bele, hogy ha a fészket találják meg, akkor meg egyszerre pusztul el az összes fióka. Valamint a kiugrált kisrigók elég ügyesen bújnak el, és ha nagyon muszáj, pár métert arrébb tudnak repülni.

Szóval hagyjuk őket békén és ne aggódjunk! Tudnak ők vigyázni magukra.